mozgás a részecskefizikában az anyag tulajdonsága: az anyag folyvást mozog, ezért tökéletes nyugalmi állapota nincs. A hagyományos fizikában a mozgás a test helyzetének vagy irányultságának a megváltozása az idő függvényében.

A test helyzetének megváltozása, mindenkor másik testhez viszonyított elmozdulás. A mozgás tehát viszonyított; valamilyen vonatkoztatási rendszerben (frame of reference) vizsgáljuk, általában a Földhöz viszonyítunk. A mozgás tehát csak másik testre vonatkoztatva létezik.

A mozgás iránymennyiség, amelyet az alábbi mutatókkal fejezünk ki:

• Út (distance) a test által megtett távolság. Azt a vonalat, amelyen a test mozog, pályának nevezzük. Az út a pályának a vizsgált része. Az elmozdulás az út kezdő és végpontját összekötő legrövidebb szakasz. Ha a test a kezdőpontjára tér vissza, az elmozdulás nulla, ha egyenesen halad, az út és az elmozdulás hossza egyenlő. Az út jele: s; egysége a méter (m).

• Idő (time). A mozgás időtartama. Jele: t; egysége másodperc (s).

• Sebesség (velocity). A helyzetváltoztatás mértéke: a test időegység alatt megtett útja. Jele: v; egysége: m/s (méter/másodperc – 1 m/s = 3,6 km/h). Megkülönböztetünk pillanatnyi (a test sebessége az adott pillanatban) és átlagsebességet (az összes út és az összes idő hányadosa). Továbbá kezdeti (initial, i) sebességet (jele: v_i vagy v₁) és vég- (final, f) sebességet (jele: v_f vagy v₂).

Megjegyzés. A sebességet nemcsak fizikai mozgásra vonatkoztatjuk, hanem folyamatra is. Ilyenkor is az időegység alatti történés mennyiségét fejezzük ki (vegyületek kapcsolódásának a sebessége [reakciósebesség], adatátviteli sebesség, az égés terjedésének sebessége [égéssebesség] stb.).

• Gyorsulás (acceleration). Iránymennyiség: a test időegység alatti sebességváltozásának mértékét adja meg. Jele: a, mely = v/t – sebesség/idő. Mértékegysége: m/s². Úgy számoljuk ki, hogy a végsebességből kivonjuk a kezdeti sebességet és osztjuk az idővel: (v₂ – v₁)/t. Ha a sebesség és a gyorsulás is egyirányú, növekszik a test sebessége, ha a gyorsulás ellentétes, akkor csökken.

mozgásállapot a hagyományos fizikában a test helyzetének változása egy viszonyítási rendszeren belül az idő viszonylatában. A viszonylatosság elve szerint nincs viszonyítási rendszer (frame of reference) nélküli mozgásállapot; a test másik testhez viszonyítva van mozgásállapotban.

nyugalmi állapot a hagyományos fizikában a test helyzetének változatlansága egy viszonyítási rendszeren belül az idő viszonylatában. A viszonylatosság elve szerint nincs viszonyítási rendszer nélküli nyugalmi állapot; a test másik testhez viszonyítva van nyugalmi állapotban.