nehézségi erő tömeg és a nehézségi gyorsulás szorzatával meghatározható mennyiség. (A nehézségi gyorsulás valamely égitestnek a felé szabadon eső testet gyorsító hatása).
Általános szóhasználatban a Föld vonzereje, olyan
tömegvonzás, amelyben az egyik tömeg a Föld. A nehézségi erő tehát egyféle
tömegvonzás, a napi szóhasználatban ezt értjük tömegvonzás (gravitáció)
alatt. A nehézségi erő kifejezés azonban pontosabb, kívánatos ennek a
használata.
A nehézségi erőben a tömegvonzása mellett a Föld forgásából adódó távolító (középtőli, centrifugal) erő is érvényesül, a kettő eredője, és valamelyest eltér a Föld sűrűsége szerint is, ám ez jóformán elhanyagolható.
A nehézségi erőt a szabadon eső test gyorsulásával, a nehézségi gyorsulással mérjük, amelyet a Föld fejt ki a testre. Jele: g; értéke 9,81 ∙ m/s2; a szabadon eső test másodpercenként ennyivel gyorsul. A nehézségi erő nagysága függ a test tömegétől és a nehézségi gyorsulástól, a kettő szorzata: Fg = m ∙ g (m tömeg, g = 9,81, a nehézségi gyorsulás). (A nehézségi gyorsulás a mi égövünkön 9,81; a sarkkörön valamivel több [9,83], az egyenlítőnél valamivel kevesebb.)