párhibajavítási folyamat* a párhiba felismerése és megszüntetése. A párhibajavító fehérjék, felismerve a párhibát, illetve a beékelődés/vesztés hurkot, kötődnek a leány DNS-hez, majd kivágják a nem helyénvaló bázist tartalmazó DNS-szakaszt, kitöltik a hiányt, és zárják a DNS-szálat.

A) A párosodás hibáját (az ábrán a beékelődés/vesztés hurok) az MSH2–MSH6 és az MSH2–MSH3 kettős ismeri fel, és kapcsolódik hozzá. Az MSH2 a hibát felismerő fehérje. Kettőst képez az MSH3-mal (MSH2–MSH3) és az MSH6-tal (MSH2–MSH6); így hatékony. A kettős azért szükséges, mert a párhibakötő gomoly* (mismathch binding domain, MBD) a kettősökben jön létre; ez a gomoly kapcsolódik a DNS párhibás helyéhez. (→MSH2).

B) Az MSH2–MSH6 (MSH2–MSH3) kötődésekor ~20 bázispárnyi részt különít el piciny kiöblösödés formájában, és toborozza az MHL1–PMS2 kettőst, valamint a PCNA és az RFC fehérjét. (A leány DNS-szálon keletkezett kiöblösödést a megváltozott kötések miatt a szülői DNS-szál kiöblösödése követi.) A PCNA tartja össze a DNS-szálakat. Az RFC fehérje teszi lehetővé, hogy a PCNA körbefogja a DNS-t. Az MHL1–PMS2 kettős és PCNA együttesen kötik az EXO1-et a leány DNS-szálhoz, néhányszáz bázisnyira a párhiba helyétől az 5’-vég felé. Az MLH1–PMS2 kettős a kiöblösödés a kiöblösödés előtt és után átvágja a leány DNS-szálat; hézag keletkezik.

C) Az átvágott szakaszt az EXO1, kétszálú DNS 5’→3’ exonukleáz, vágja ki. A nyílást azonnal az RPA tölti be, megakadályozva a DNS-szál elhajlását, további hibák keletkezését. Az RPA az egyik DNS-szálhoz kapcsolódik, azt egyenesen tartja, lehetővé téve a polimerázok kapcsolódását, a DNS másolódását. A POLε és a POLδ társulva kötődik a DNS-hez, és együttesen másolnak az 5’-végtől a 3’-vég felé, amíg el nem érik az átvágott DNS-szál másik végét. A másolással nem záródik teljesen a DNS-szál, hézag marad. A másolódással párhuzamosan fogynak az RPA fehérjék.

D) A nyílást a polimeráz-δ és -ε tölti ki a megfelelő bázisok kapcsolásával; a rést a DNS-ligáz zárja.

A párhibák azonnali kijavítása lényeges, mert a nem helyénvaló bázisok a DNS-folyamatokban (átíródás, kettőződés, osztódás) zavart okozhatnak. A citozinból keletkezett uracil jelenléte például azért veszélyes, mert a citozin a guaninnal, az uracil az adeninnel társul, a bázissorrend tehát átrendeződik: a guanin helyét adenin foglalja el, génhiba keletkezik. Hasonlóan génhibához vezet a beékelődés/elvesztés hurok is.