peroxitestecs* peroxisome (peroxisoma, peroxiszoma) 0,2–1 μm nagyságú, egyetlen hártyával határolt, közepesen sűrű, finoman szemcsés fehérjedús állományú, számváltoztató szervecske. A magvas sejtekben általánosan előfordul. Számuk sejtfajtákként, de a körülményektől függően, a szükségletek szerint is változik. Egy-egy sejtben 100-tól 1000-nél is több lehet; a legtöbb a májsejtekben és a vesecsatornák sejtjeiben van. Az elektronmikroszkópos felvételen csecsemőmirigy hámsejtje látható. A sima felszínű plazmahálózat között a gömb és tojás alakú fekete pöttyök a peroxitestecsek. (Oláh Imre felvétele.)

A peroxitestecsek állományát (matrix) fehérjék alkotják. Legalább 50-féle enzim van bennük; többek között peroxidázok (nevét innen kapta) és kataláz. A peroxidázok hidrogént vonnak el oxigén hozzáadásával, a keletkezett káros hidrogénperoxidot (H₂O₂) pedig a kataláz bontja vízre és oxigénre, vagy használnak más molekuláktól való elektronelvonásra. Tartalmaznak egyéb oxidázokat (zsírsav-oxidáz, urát-oxidáz, D-aminosav-oxidáz stb.) is. Az enzimek részben fajlagosak, mások más szervecskében, pl. az energiatermecsben is előfordulnak.

Ezek az enzimek a vegyületek sokaságát bontják (pl. aminosavakat, zsírsavakat), számos anyagcsere-folyamatban, köztük az energia, a szabadgyökök és a lipidek anyagcseréjében meghatározok; pl. a zsírsavak β-elektronleadási folyamatait irányítják; a szabadgyökök képződését gátolják vagy serkentik szigorú szabályozással. Részt vesznek továbbá a plazmalogen (az idegek mielin-/velőshüvelyének alapanyaga), az epesavak, koleszterin, gyulladásmolekulák (pl. leukotrin) és az idegműködést szabályozó dokozahexaénsav (DHA) képzésében. Fontos szerepük van a gyulladásos és vírusellenes folyamatok jelközvetítésében. A peroxitestecsek tehát a sejtanyagcsere központi szervecskéi; sokoldalú feladatukat az energiatermecsekkel, a plazmahálózattal, a lipidcseppekkel és a bontótestecsekkel együttműködésben látják el.

A peroxitestecs külső ingerek hatására képes növekedésre és többszöröződésre; az ingerhatás multával pedig lebontásra kerül (pexophagy) – ezért mondjuk számváltoztatónak. Többszöröződéskor a hártya megnyúlik, majd egy ponton összeszűkül és lefűződik, de keletkezhetnek újonnan is a plazmahálózatból. Kialakulásukban, szétválásukban és tevékenységükben sajátos fehérjék működnek közre, amelyeket peroxinoknak (peroxisomal/peroxisome biogenesis factors) nevezünk. Ezek szállítják a fehérjéket a peroxitestecs állományába és hártyájába is. (→peroxinok)

A peroxitestecs elégtelen működése súlyos anyagcserezavart és fejlődési hibákat okoz; ha ezt a peroxinok másulása vagy hiánya okozza, peroxitestecs-képződési kórképről van szó (peroxisome biogenesis disorders, PBDs). Ilyenek a Zellweger-kórképek, az RCDP, magyarul rövidvégtagos porcosodászavar, a Heimler-kór és valószínűleg mások is. (→Zellweger-kórképek, RCDP, Heimler-kór). Peroxitestecs működési zavart a kataláz elégtelensége is létrehozhat.