tudatállapot a tudat működési készsége. Két eleme: a tudat ébersége és a rendezettsége.

• Az éberség a készenléti szint, a tudati tevékenység hatékonyságának meghatározója. Élettani értékei is szélsőségesek: az alvás a legalacsonyabb szintje, a legkedvezőbb pedig, amikor a tudati tevékenység a leghatékonyabb. Ennek megváltozása (csökkenése [fáradékonyság], fokozódása [például túlzott kávéfogyasztás miatt]) a hatékonyságot csökkenti. (aktiváció, vigilitás)

• A rendezettség a belső figyelem: a tudattartalom más számára érthető összeállítása, a fontos, a kevésbé megfelelő megkülönböztetése, a helyénvaló megítélése. Lehet hiányos vagy túlzott. A hiányosnál a tudatba véletlenszerűen került tartalmak egyforma eséllyel fejeződnek ki, nincs fontossági mérlegelés. A túlzott, amikor valamely tudattartalom „megtapad”, mások, általában a megfelelőbbek, kisebb eséllyel fogalmazódnak meg. Élettani határok között is lehet csökkent (szórakozottság, ellazulás) vagy fokozott, például erős érzelmi hatásra. Ilyenkor az összerendezettséget befolyásoló külső ingerek (párbeszédhelyzet) némileg háttérbe szorulnak. Mindkettőnél lassul a gondolatok rendezése. (integráció, integritás, variáció)

kóros tudatállapot (→tudatzavar)

módosult tudatállapot a tudat túlzottan egyirányú rendezettsége, beszűkülése, pl. szerelem. Más külső ingerek mérsékeltebben érik el a tudatot. Nem kóros állapot.