vegytérszerkezet spatial arrangement a molekula atomjainak térbeli elhelyezkedése. Szerepe meghatározó a molekulák tevékenységében, kapcsolódásában más molekulákkal. Például a fehérjék működését a térszerkezeti változások irányítják; az egyenes vonalú fehérjék működésképtelenek. Jelentős továbbá a molekulák felismerése szempontjából is, például az enzimek ugyanannak a fehérjének csak egyik térszerkezetét azonosítják. A molekula (ion) térbeli szerkezetét a legkisebb energiaállapot (local minimum) jellemzi; a térszerkezet kialakulása eszerint megy végbe.

A molekula-térszerkezetnek két formáját különböztetjük meg: téralakzatot és térhelyzetet.

kép▪ Téralakzat* (configuration, konfiguráció) a molekula atomjainak, atomcsoportjainak az elektron kötések szerinti térbeli elhelyezkedése, pl. egy központi szénatom körül miként helyezkednek el a kapcsolódó atomok/molekulák. (→térazonmásság) Az ábra az epinefrin természetes és nem természetes formáját mutatja. Az enzim csak az előbbit ismeri fel: ez illeszkedik az enzim sarkalló hasadékába (catalytic cleft).

▪ Térhelyzet* (conformation, konformáció) a molekula atomjainak, atomcsoportjainak nem elektron kötések szerinti térbeli elhelyezkedése: az egymással nem elektronkötéssel kapcsolódó atomok hoznak létre másodlagos kapcsolódásokkal. Egy egyszeres kötés mentén való elfogathatóság következményei. Gyűrűs vegyületek lehetséges gyűrűalakzata. (→térazonmásság)

- Térhelyzetváltozás (allostery, allosztéria) enzimnek vagy más fehérjének olyan térhelyzeti módosulása, amely a térkötő helyéhez (nem a hatóhelyhez) kapcsolódó molekula következtében jön létre. (→enzim, fehérje).

- Térhelyzeti (térkötéshelyi) szabályozás (allosteric regulation, allosztérikus szabályozás) a több kötőhelyes fehérjéknek (enzimeknek) olyan térhelyzetváltozásából adódó szabályozása, amely a szabályozómolekulának (effector molecule) a fehérje (enzim) térkötő helyéhez (nem a hatáshelyéhez) való kapcsolódására jön létre. A kapcsolódó molekula kivált olyan térbeli átalakulást, amely befolyásolja a fehérje másik kötőhelyének viselkedését, például szabaddá válik, és molekulát köt. Ez a fehérjék (enzimek) egyik leggyakoribb szabályozási formája.