szikzacskó, szikhólyag yolk sac egyike a legelső szerkezeteknek, amelyek kialakulnak az ébrényi élet kezdetén. Az ébrény alsó sejtsora (hipoblast) és azok külső oldalára kivándorló középső csíralemez eredetű sejtek (extraembryonic mesoderm sejtjei) hozzák létre. Amint ez utóbbi sejtek kivándorolnak, a Heuser-hártya elválik a tápláló sejtek belső oldaláról.
A szikhólyag egyike azon szerkezeteknek, amelyek alapján a fogamzás legelőször felismerhető. Megfelelő nagysága egészséges ébrényre utal.
A szikhólyag emberben törzsfejlődési maradvány, méhlepényes emlősöknél a sziknek elsődleges táplálék feladata, de van egy rendkívül lényeges másodlagos feladata, nevezetesen az első vörösvértestek a szikzacskó falában képződnek.
Valójában a szikzacskóvá az ébrény lefűződésével válik; kapcsolata a középbéllel még egy ideig megmarad a szikvezetéken keresztül. A várandósság 11. hetében a legnagyobb (6–7 milliméter átmérőjű); onnantól kezd visszafejlődni, a 20 hét végére szokásosan eltűnik. Nagyritkán megmarad; ilyenkor a köldökzsinór mellett látható néhány milliméteres lapos képlet formájában. Ezt tévesen köldökhólyagnak (vesicula umbilicalis) nevezik.
A szikzacskó fala a 9. hétig dudorzatos a szikerek és a vérszigetek miatt.