PD1 ( programmed cell death protein 1) (CD279) sejtfelszíni (jelfogó) fehérje, egyetlen IgV-szerű sejtkívüli N-véggel, amelyet nyél választ el a sejthártyától, valamint a hártyai és sejtbeli résszel. Az utóbbiban egy tirozinalapú immungátló jelzésminta (ITIM, immune receptor inhibitory motif) és egy gátlást végrehajtó jelzésminta (ITSM, immune receptor switch motif) van. Kifejeződik a nyúlványsejteken (DCs), B-sejteken, a természetes ölősejteken (NK) és a tevősített T-sejteken a tevősítés késői szakaszában. Sejt–sejt kapcsolatban kötődik a PDL1/PDL2 jelátadót kifejező sejtekkel. A PD1–PDL1/PDL2 kötődés hatására a két jelzésminta foszforileződik, és kapcsolat jön létre az ITSM jelzésminta és a fehérje-tirozin-foszfatáz (SHP2, protein tyrosine phosphatase 2) között. Az SHP2 defoszforilez különböző fehérje-kinázokat (RAS, PIP3K), gátolva a sejt anyagcseréjét és működését. Ezt nevezzük PD1-jelútnak (PD1 signaling pathway). Ekként gátolja a T-sejtek tevékenységét (pl. az IL2-képzést), burjánzását, elősegíti a sajáttűrést, gátolva az autoimmun betegségek kialakulását. A késői immunválaszokat (gyulladáskeltő, végrehajtó tevékenység, immunemlékezés) fékezi. (→CD28)

PD1-ellenanyag antibody to programmed cell death-1. A PD1 a T-sejtek gátlásával azok daganatpusztító hatását is mérsékli. Az ellenanyag adásával ezt akadályozzuk meg: a T-sejtek tevékennyé válva támadják a ráksejteket.

CD28 ( clusters of differentiation 28) sejtfelszíni jelfogócsalád, hasonló szerkezetű sejtfelszíni fehérjék. Három gomolyuk (sejtkívüli, sejthártyai, sejtbeli) van. Jellemző az immunglobulinszerű változó sejtkívüli gomoly sajátos mintázata; a sejtbeli gomolyban tirozin van. A CD28 a fehérjecsalád alapító tagja. Egyéb tagjai: ICOS, CTLA4, PD1, PD1H, TIGIT, and BTLA. A B7 fehérjékkel kapcsolódnak.

CD28 fehérje a T-sejtek felszínén lévő jelfogó; a CD4 T-sejtek ~80, a CD8 T-sejtek ~50%-án van jelen állandóan. A kifejeződése a korral csökken. Az alapszintű folyamatos jelenlétük teszi lehetővé a Treg-sejtek állandó működését, az autoimmunitás kivédését.

A CD28 az éretlen T-sejtek legfontosabb érője. Az érett T-sejteken meghatározó az IL2 és más citokinek, továbbá kemokinek képzésében és a T-sejt megmaradásában (túlélésjelek, BCLxL). Befolyásolja a T-sejt anyagcseréjét, sajátosan foszforilez, serkenti számos gén átírását, és módosítja az aktinsejtvázat is. Végeredményben hatása rendkívül szerteágazó.

A B7_1/2-vel kötődik a pMHC–TCR társulás hatására, de kapcsolódik a B7H2-vel is. A sejtplazmai mintázataihoz sokféle fehérje kapcsolódhat (SHIP1, SLP76, GRAP, CBL, ITK, PI3K, GRB2, GADS, CSK, STS1, PTPN11, VAV3, CIN85, LCK, FLNA, CD2AP), lehetővé téve számos jelközvetítést.

A CD28 megjelenik a csontvelősejteken, a neutrofil és az eozinofil fehérvérsejteken, valamint a plazmasejteken, elősegítve az ellenanyag képződését.

CTLA4 (cytotoxic T-lymphocyte-antigen 4) fehérje (egyéb elnevezései: cytotoxic T-lymphocyte-associated protein 4, CD152 fehérje) jelfogógátló fehérje a T-, B-, NK, NKT, DC sejtekben. Immunellenőrző pontként viselkedik: gátolja a sejtosztódást és az IL2 képződését, továbbá befolyásolja az eredeti CD4⁺-T-sejtek elkülönülését, de szabályozza a T-sejtek végrehajtó tevékenységét is, pl. a B-sejtekre gyakorolt hatást.

Ha a CTLA4 gátolt/hibás, felszaporodnak a TH2-sejtek, kivált a TH17-sejtek. A CTLA4 a szabályozó T-sejteken (Treg) állandóan jelen van, egyéb T-sejtekben a mag körüli Golgi-hálózatban, a beltestecsben és az emésztőtestecsekben található; folyamatosan áramlik a sejtfelszínre, de csak foszforilezett állapotban marad ott. Az antigénbemutató sejtek B7_1/2 és a B7H2 fehérjéjével kötődik.

A CTLA4 gén (2q33.2) négyféle CTLA4-et kódol, és gyakori a sokalakúság is; ezek különböző módon hatnak, és különböző, elsősorban autoimmun betegségekkel függnek össze.

PD1 ( programmed death-1) fehérje (egyéb neve: PDCD1) gátló jelfogó a CD4- és a CD8-T-sejtekben, az NK, NKT és B-sejtekben, a nagyfalókban és néhány DC-sejtben. A T-sejtekben gátolja a jelközvetítéseket (PI3K, RAS–MAK), a citokinek és a végrehajtó működéséhez szükséges átírásfehérjék képződését, csökkenti a T-sejtek mozgását, kapcsolódását más sejtekkel és a sejtpusztító hatását; a sejtvégzeti molekulák felszaporodásához vezet.

A PD1 jelzés hatására jelenik meg a sejt felszínén tevősítéskor vagy idült gyulladásnál; egyébként a sejtplazmában van. A T-sejteken a pMHC–TRC kapcsolódás, továbbá IL2, IL7, IL15, IL21 és I-es formájú IFN hatására fejeződik ki. Sejtfelszíni megjelenését még a sejt anyagcseréje is befolyásolja: glükozbontáskor csökken, ösztrogén hatására viszont fokozódik. Átmenetileg az eredeti T-sejtek felszínén is jelen van.

Ha a serkentés folyamatos (idült gyulladás), a PD1 folyvást kerül a sejt felszínére, aminek következtében a T-sejt működése zavarttá válik – ezt nevezzük T-sejt-kimerülésnek (T cell exhaustion).

A PD1 a PDL1 (programmed death-1 ligand) és a PDL2 (programmed death-2 ligand) jelvivőkkel kapcsolódik.

A PD1 gén (2q37.3) négyféle PD1-t képes kódolni, köztük vízoldékony változatot. Gyakori a sokalakúság is. Ezek is különbözök, és összefüggnek autoimmun betegségekkel. (→PD1)

ICOS ( inducible costimulator) serkentő T-sejt felszíni jelfogó; a TCR kapcsolódására fejeződik ki. Főleg a Th2-, kevésbé a Th1-sejteket serkenti, elősegíti az IL10 képződését a szabályozó T-sejtek fenntartásához.