csontvelő bone marrow a csöves csontok ízületi végében és a lapos csontok (csigolyák, bordák, szegycsont, koponya, medence) szivacsos állományában elhelyezkedő, vérsejteket képző szövetrendszer. Térrács képezi a szöveti vázát. A rácsközöket kitöltik a vérképzősejtek, a csontvelői alapállományi sejtek és a zsírsejtek. Térrácsöblök nincsenek. Tág, vékony érhámmal bélelt hajszálerek hálózata szövi át az alapszövetet; ezekbe jutnak és szedődnek össze a keringésbe az érett vérsejtek. Születéskor a vörös csontvelő teljesen kitölti a hosszúcsontok belsejét, de néhány év után, a csöves csontok középső részében, átalakul csontvelői zsírszövetté (sárga csontvelő). A csontvelő legfontosabb feladata a →vérsejtképzés.

farkcsont coccygeal bone, coccyx, os coccygis 4–6 csökevényes csigolya (vertebrae coccygeae) egyesüléséből keletkezik, és legtöbbször ízülettel (keresztcsont–farkcsonti ízület; sacrococcygeal joint; articulatio sacrococcygea) kapcsolódik a keresztcsont alsó felszínéhez. Előfordulhat azonban, hogy azzal összenő. Az ízület lehetővé teszi, hogy a farkcsont elmozduljon, amelynek székletürítéskor és szülés alatt van jelentősége. Egyéb (elavult) név: tail bone.

keresztcsont sacrum, sacral bone, os sacrale, vertebrae sacrales (os sacrum) a medence hátsó falát képezi a két csípőcsonttal ízesülve. Az öt keresztcsonti csigolya (sacral vertebrae; vertebrae sacrales) egyesüléséből keletkezik. A csigolyatestek melletti részek összenőtt bordacsökevények. Mellső felszíne (facies pelvica, anterior surface of sacral bone; facies pelvina ossis sacris) előrefelé ív alakú, rajta a csigolyatestek egyesülésénél harántélek (transverse lines of sacrum, lineae transversae) láthatók; összesen négy. Ezek két oldalán nyílás (keresztcsontnyílás; anterior sacral foramina; foramina sacralia anteriora/pelvina) van, amelyeken keresztül idegek haladnak a gerinccsatorna keresztcsonti folytatásába, a keresztcsontcsatornába (sacral canal; canalis sacralis). Hátsó felszínén a csigolyanyúlványokból alakult dudoros kiemelkedés a keresztcsonttaréj (medial sacral crest; crista sacralis mediana) látható; alsó vége hasadékos (sacral hiatus; hiatus sacralis), mivel az 5. csigolyalemez csökevényes, szarvszerű nyúlványban (kereszcsontszarv, sacral horn [cornu], coccygeal eminence; cornu sacrale) végződik. Az egyenetlenségek elsősorban az összecsontosodott csigolyák nyúlványaiból származnak. A hátoldalon is látható négy-négy nyílás (posterior sacral foramina; foramina sacralia posteriora). Felső széle a medence ürege felé kiemelkedik (keresztcsonti kiemelkedés; promontory of sacrum, promontorium); ez a medence hátsó széle, része a határvonalnak.

medencecsont hip bone (os coxae). Három csont, a csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont serdülőkor utáni egyesüléséből keletkezik. A három csontot medencecsontoknak (pelvic bones) is nevezik. A medencecsont külső felszínén található a combcsont fejének befogadására szolgáló ízvápa. Elavult elnevezések: innominate bone, os pelvicum. (→medence)

Az ábrán 1. keresztcsont, 2. csípőcsont, 3. ülőcsont, 4. szeméremcsont, 5. szeméremcsonti összenövés, 6. csípőízületi árok, 7. szemérem-ülőcsontnyílás 8. farokcsont (vörös pontozott vonal az elválasztó csontél)

(Forrás: Wiechers a(z) holland Wikipédia projektből, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=3154455)

csípőcsont iliac bone, ilium, os iliacum (os ilium). A medence oldalának nagyobb, hátuljának kisebb részét képezi. Testből (csípőcsonttest) és a csípőlapátból (ala ilii, ala ossis ilii/ilium) áll; a kettőt a belső felszínen a keresztcsonttól induló és a szeméremcsont felső szárának csontéléig tartó, ív alakú csontél, a félkörvonal (linea arcuata); külfelszínen pedig az ízvápa felső széle választja el. A csípőlapát felső szegélye a csípőtaraj (iliac crest, crista iliaca), elöl és hátul is csonttövisben végződik (mellső/hátsó, felső csípőtövis; anterior/posterior superior iliac spine; spina iliaca anterior et posterior superior); mindkettő alatt egy-egy másik csonttövis is van (mellső/hátsó, alsó csípőtövis; anterior/posterior inferior iliac spine; spina iliaca anterior et posterior inferior). Ezek a pontok a hasfali tájékozódás szempontjából jelentősek. A csípőlapát belső felszíne a csípőárok (iliac fossa; fossa iliaca), innen ered a csípőizom.

ülőcsont ischial bone, ischium (os ischii). A medencecsont alsó, hátsó része, a kismedence oldalának jelentős részét alkotja. Teste (ülőcsonttest; body of ischium; corpus ossis ischii), valamint egy lefelé és előrehaladó szára (ülőcsontszár; ramus of ischium; ramus ossis ischii) van. A testből hátrafelé erősen előugró csonttövis (ülőtövis; ischial spine, spine of ischium; spina ischiadica) emelkedik ki. A szár alján kifelé és hátrafelé tekintő érdes felület, az ülőgumó (ischial tuberosity, tuber ischiale; tuber ischiadicum) látható. Az ülőgumó és az ülőtövis között egy kisebb, az ülőtövis és az alsó, hátsó csípőtövis között nagyobb vájat van (kis/nagy ülőcsontbevágás; lesser/greater ischiadic/sciatic notch, notch of ischium; incisura ischiadica minor/major).

szeméremcsont pubis, pubic bone (os pubis) a testből (szeméremcsonttest; body of pubis/pubic bone; corpus ossis pubis) és két (alsó és felső) szárból (szeméremcsontszár; inferior/superior pubic ramus/ramus of pubis; ramus inferior/superior ossis pubis) áll. A felső szár éle (szeméremcsonttaréj; pectineal line; pecten ossis pubis) kis érdes dudorban (szeméremcsontdudor; pubic tubercle; tuberculum pubicum) végződik. Az alsó szár az ülőcsontszárban folytatódik. Ahol a csípőcsonttal egyesül, csontmegvastagodás, a szemérem-csípőcsonti kiemelkedés (iliopubic/iliopectineal eminence; eminentia iliopubica/iliopectinea) látható. A szeméremcsont teste részt vesz az ízvápa kialakításában, az enyhén érdes csontfelszíne (symphysial surface of pubic bone, facies symphyseos; facies symphysealis) pedig kapcsolódik az ellenoldali szeméremcsont testével, kialakítva a szeméremcsonti összenövést (pubic symphysis; symphysis pubica), amely a csontos medence mellső falát képezi.

szeméremcsonti összenövés symphysis pubica hagyományosan csak symphysisnek nevezik. Nem ízület, hanem rostos porckorong a két szeméremcsont között (interpucic disc); alsó felszíne ív alakú (szeméremív, pubic arch). Tetejét és alját szalag borítja (→szalagok/szeméremszalagok).

szemérem-ülőcsontnyílás obturator foramen, ischiopubic foramen (foramen obturatum, TA) a szeméremcsont és az ülőcsont szárai által közrefogott lyuk, amelyet erős kötőszöveti lemez, a szemérem-ülőcsontlemez, más néven zárólemez (obturator membrane; membrana obturatoria) zár el. A szeméremcsont felső szárának eredésénél a zárólemez és a csont között kicsiny csatorna, az szeméremcsonti csatorna (obturator canal; canalis obturatorius) található, amelyen a záróideg* nervus obturatorius, valamint az záróerek* (arteria és vena obturatoria) lép ki a medencéből.

ízvápa acetabulum a medencecsont ízületi vájolata a combcsontfej számára (csípőízületi árok). Nagy részét a csípőcsont, kisebb részét az ülőcsont teste képezi. Belseje félhold alakú (csípőfélhold*, lunate surface of the acetabulum; facies lunata), nyílással az ülőcsont felé (csípőnyílás*, acetabular notch; incisura acetabuli); ez képezi az ízületi felszínt. Alja a csípővápa (acetabular fossa, fossa acetabularis; fossa acetabuli), amely nem vesz részt az ízületben. A nemzetközi irodalomban előforduló egyéb elnevezések: acetabular bone, cotyloid cavity, os acetabuli, fossa articularis.

elválasztó csontél linea terminalis a nagy- és a kismedence üregét egymástól elválasztó vonal, amelyet a szeméremcsonttaréj, félkörvonal és a keresztcsonti kiemelkedés alkotja.

szeméremcsont ■ szeméremcsontdudor ■ szeméremcsonti összenövés ■ szeméremcsontszár ■ szeméremcsonttaréj ■ szeméremcsonttest ■ szeméremcsont–csípőcsont kiemelkedés ■ szeméremcsont–ülőcsont lemez ■ szeméremcsont–ülőcsont nyílás (→medencecsont)

myelosuppression→csontvelőbántalom

os →csont ■ os coccygis →farkcsont/farokcsont ■ os coxae →medencecsont ■ os ischii →ülőcsont ■ os ilium →csípőcsont ■ os pubis →szeméremcsont