magvacska nucleolus (nukleolusz) a sejtmag legnagyobb, sajátos festés nélkül is jól látható
képződménye, az rRNS képződési és tárolási helye. Az rRNS géneket
tartalmazó kromoszómaterületek körül alakul ki.
A magvacskát az rRNS gének, a róluk képződő
rRNS-ek, valamint a ribotestecs alegységeit kialakító és más fehérjék együttese
hozza létre. Az elektronmikroszkópos felvétel közepén egy sejtmag látszik három
jól elkülönült magvacskával. A kromatin állománya egyenletesen oszlik el. A
felvétel bal felső sarkán sejtmag részlet van, durvább kromatinnal. (Oláh Imre
folvétele.)
A sejtmag és a magvacska a sejtosztódásban felbomlik, de a végén, amikor a sejtmaghártya újra összeáll (telophase), az rRNS géneket tartalmazó kromatinrészletek és a megfelelő fehérjék is újra kapcsolódnak, és újra kialakul a magvacska.
Noha a magvacska elsődlegesen a ribotestecs alegységeit képezi, részt vesz más sejtfolyamatokban is, mint a sejtkör irányítása, a sejtosztódás szabályozása, sejtválaszok létrehozása és RNP- (ribonukleoprotein-) össztesek kialakítása.
magvacskai irányítósor* nucleolar organizing region, NOR a DNS-nek ~400, zömében fej–láb elhelyezkedésben lévő rRNS gént tartalmazó szakasza a 13-as, 14-es, 15-ös, 21-es és a 22-es kromoszóma (végközbenes kromoszómák*; acrocentric chromosomes) rövid karján. Ezeknek a kromoszómáknak jellegzetes ismérve a nyugalmi sejtmagban.
Az rRNS gének emberben 43 kb nagyságúak. Egy gén két részből: a 13–14 kb hosszú, az érési folyamat végén három különböző rRNS-t (18S, 5,8S, 28S) kódoló bázissorból, és 30 kb-os elválasztókból (intergenic spacers, IGS) tevődik össze. Az elválasztók két génnek a kódoló részét különítik el, szabályozó elemeket (indító, fokozó, záró bázisok) tartalmaznak.