ribonuklein-fehérje (RNP) ribonucleoprotein, RNP ribonukleinsavból (RNS) és fehérjéből álló molekula. Az átíródott RNS azonnal kapcsolódik fehérjével, vagyis a ribonuklein-fehérjék a sejtmagállományban keletkeznek. A tRNS kivételével mindegyik RNS fehérjével kötődve fordul elő a sejtplazmában. Az RNS-ekhez általában az RNS-kötő fehérjék (RNA-binding protein, RBP) kapcsolódnak; ezt az RNS-kötő gomolyok/mintázatok teszik lehetővé. Kiderült azonban, hogy szép számmal vannak olyan RNS-hez kötődő fehérjék is, amelynek nincs RNS-kötő gomolya.

A ribonuklein-fehérje lehet viszonylag egyszerű nagymolekula, de bonyolult szerkezetű, általában több részből (alegységből) álló is (RNP-képződmény). Az RNP-knek fontos szerepe van számos sejtfolyamatban: génátírás, átfordítódás (fehérjeképzés), génkifejeződés és az RNS-anyagcsere. Nagyon sokféle ribonuklein-fehérje ismert.

RNP-hely ribonucleoprotein particle a ribonuklein-fehérjék helye, elkülönült fehérjeszabályozási helyek a sejtben. (→RNS-kötő gomolyok)

RNP-képződmények a ribonuklein-fehérjéknek más fehérjékkel kialakított tömörülései. Rendszerint több alegységből állnak. Ilyenek: →ribotestecs (ribosome), telomeráz vault ribonucleoprotein, RNáz P, hnRNP, snRNPs. Néhány vírus is csupán RNP-képződmény. (→RNS-vírus)

hnRNP ( heterogeneous nuclear ribo nucleo protein) sokrétű sejtmagi ribonuklein-fehérje*; az elő-RNS-hez azonnal kapcsolódik. A hnRNP-k az RNS-kötő fehérjék egyik családját alkotják. Zömében a sejtmagban vannak, egyes bázissorai kötik a maghoz, de átjutnak a plazmába is; ide-oda vándorolnak. Részt vesznek többek között a génátíródás és az elő-mRNS-kivágás folyamatában: az elő-mRNS-hez való kötődésükkel akadályozzák az RNS-szike haladását (l. lejjebb). Az elő-mRNS-hez kapcsolódva jelzik, ha az mRNS még nem megfelelő, nem szállítható a sejtplazmába. A kivágást követően az eltávolított közteshez kötődve maradnak, és jelzik, hogy a köztes lebontandó. Fontos szerepük van az mRNS szerkezetének rögzítésében és a sejtplazmába kerülésében, ahol kapcsolják az mRNS-t a ribogöbecs 40S alegységéhez, így működnek közre az átfordítódásban. Jelentős szerepük van még a sejtkörben és a DNS-hibák (pl. BRCA, HER2, p53) kijavításában: kőtődnek a hibás helyekre, és jeleznek.