ribotestecs ribosome (riboszóma) csak elektronmikroszkóppal látható (~25 nm), zömében rRNS-ekből, kisebb részben fehérjékből felépülő, önszerveződő, nagy enzimössztes (2–3 millió Da); alkotóelemeiből magától összetevődik. Két különböző méretű alegységből áll. Az elektronmikroszkópos felvételen a ribotestecsek egy részét nyilak jelölik. A kettős nyíl jelzi azt, amelyben az mRNS a metszet síkjában fekszik. A ribotestecs a két alegység határán kötődik az mRNS-hez. A mRNS domború oldalán helyezkedik el a nagyobbik, míg a kisebbik alegység a homorú oldalon van. Valószínűleg, a két alegység méretbeli különbsége idézi elő a mRNS hajlását.

N = sejtmag; Mh = maghártya; C = sejtplazma. (A felvételt Oláh Imre készítette.)

Az alegységeket ülepedési együtthatójuk (Svedberg-egység, S) szerint különböztetik meg. Az emberi ribotestecs 80S (a nagyobb alegysége 60S, a kisebb 40S) nagyságú. A nagyobb három rRNS-ből (5S, 26S és 5,8S) és 50 fehérjéből; a kisebb egy rRNS-ből (18S) és 35 fehérjéből tevődik össze. A ribotestecs két alegysége a sejtplazmában külön áll; az átfordítás folyamatában egyesül az mRNS-hez kapcsolódva.

A sejtekben több millió ribotestecs van, a sejtállomány egynegyedét is kitehetik. A sejtmagvacskában tevődnek össze, a maghártya járatain jutnak a sejtplazmába. Zömében a plazmahálózat) hártyájához kötődnek (durva felszínű plazmahálózat), de a sejtplazmában szabadon is előfordulnak, és az energiatermecsben is megtalálhatók.

A ribotestecs a fehérjeképzés, az mRNS átfordításának, a polipeptid kialakításának a helye: lényegében az aminosavakat peptidkötéssel kapcsoló óriás enzim; ribozim. A kis alegység az mRNS-t és az aminoacil-tRNS-t kapcsolja, a nagy alegység a peptidkötéseket hozza létre. Az aminoacil-tRNS olvassa le a ribotestecshez kötődött mRNS kódját, és rakja az aminosavakat ennek megfelelően egymás mellé.

A ribotestecsben a tRNS kapcsolódására három hely van (A, P, E): az A-hely az aminoacil-tRNS kötődési helye, a P-helyhez a peptidil-tRNS, az E-helyhez pedig az elváló (exit) tRNS kötődik. (→átfordítás)

A fehérjék 99%-a a sejtplazmai, főleg a plazmahálozathoz kötődött ribotetecsekben keletkezik. Az energiatermecsekben lévő ribotestecsekben kevesebb mint tízféle fehérje képződik (energiatermecsi fehérjék*); ezek az fehérjeállomány <1%-át teszik ki.

rRNS (ribotestecs-ribonukleinsav) ribosomal RNA, rRNA nem kódoló RNS, a ribotestecs alkotója. Ribozim, azaz enzimhatású, pl. észterkötéssel kapcsol össze aminosavakat. A ribotestecset alkotva tevékenykedik (→ribotestecs).

Az elsődleges szerkezetében szárhurkok keletkeznek bázispárosodással, hasonlóan a miRNSekhez; ezek teszik lehetővé a térszerkezet kialakulását, a fehérjék szoros kapcsolódását.

Az rRNS gének kódolják, amelyek fej–láb kapcsolódásban vannak a magvacskában, és a velük társuló fehérjékkel, valamint az általuk kódolt rRNS-ekkel együtt alkotják a magvacskát. A különféle sejtekben nem mindegyik rRNS gén tevékeny. A gént az RNS-polimeráz-1 írja át elsődleges rRNS-re (47S rRNS-átirat – az S az ülepítés Swedberg-egysége). Az átalakuló 47S rRNS-átiratból RNS-kivágással 28S, 18S és 5,8S rRNS keletkezik, amelyeket a kis ribonukleoptoteinek (small nucleolar ribonucleoproteins, snoRNPs) és egyéb alakítófehérjék (protein processing factor) formálnak 60S (~3000 nukleotid) és a 40S (~1800 nukleotid) nagyságúvá, a ribotestecs két alegységének megfelelően. A magvacskában a 60S és a 40S rRNS-ekhez szállítófehérjék kötődnek; így jutnak a sejtplazmába a ribotestecs kialakítására. Az rRNS a sejt RNS-einek 80%-át adja, mintegy 10 millió van egy sejtben.

RSK (ribotestecsi S6-kináz, p90S6K) ribosomal (rp) S6 kinase, rpS6 90 kDa nagyságú törzsökös szerin-treonin-kináz. N-végi sarkalló gomolya (catalytic N-terminal kinase domain, NTKD) és C-végi, tevősítő gomolya (activating C-terminal kinase domain, CTKD) van, amelyeket összekötő rész kapcsol egybe. Négyféle, RSK1–4 hasonmás ismert, enzimcsaládot alkotnak. Noha a négyféle RSK szerkezete nagyon (~80%) hasonló, tevékenységük különböző: sejtfolyamatok szerint fajlagos. Az RSK1–2 daganatserkentő, az RSK 3–4 daganatgátló hatású.

Az RSK1–3 a MAPK-jelközvetítésben vesz rész: a MAPK a C-végi gomolyhoz kapcsolódik, és foszforilezi a gomoly és az összekötő rész szerin-treonin aminosavait. Ennek következtében PDK1 kötődik az RSK-val, és foszforilezi a sarkalló gomolyt. Így válik teljesen tevékennyé. A serkentett RSK számos, az átírásban, átfordításban, a sejtkör szabályozásában és a sejttúlélésben résztvevő fehérjét szabályoz foszforilezéssel. Az RSK4 elsődlegesen a magzatfejlődésben vesz részt. (→MAPK, PDK1, ribotestecs)

ribosome (riboszóma) →ribotestecs