magfehérjék (hisztonok, nem hiszton magfehérjék) nuclear proteins a DNS-hez kötődő szerkezeti fehérjéket; a DNS-sel együtt képezik a kromatint s a magállományt. Két csoportjuk van: a hisztonok és a nem hiszton magfehérjék.

■ Hisztonok (H) (histones) törzsökös, 10-21 kDa molekulatömegű, a DNS tömörítését és sejtmagi elrendeződését létrehozó fehérjék, a kromatin egységeit (magtestecs, nucleosome) hozzák létre. Elsődleges szerkezetűk a törzsfejlődés alatt alig változott, és őrzik térszerkezetüket is. Lúgos hatásúak, mert gazdagok pozitív töltésű lizin és arginin aminosavakban. A hisztonok a DNS-hez, más fehérjékhez és egymáshoz is könnyen kapcsolódnak, mert az N- és C-végükön is erősen pozitív töltésűek. A C-véggel kötődnek egymáshoz és a DNS-hez, az N-véggel pedig más fehérjékhez; ezek kiállnak a magtestecsből, egyszerűen metilezhetők, acetilezhetők, foszforilezhetők stb. Legfontosabb feladatuk a DNS tömörítése és a kromatin szabályozása (negatív és pozitív szabályozók). (→kromatin, magtestecs)

A DNS-hez ötféle hisztoncsalád kapcsolódik: H1-, H2A-, H2B, H3- és a H4-család. Ezeknek négy tagja, a lizinben gazdag H2A és H2B, valamint az argininben gazdag a H3 és H4, a maghisztont (core histon) alkotja. Az ötödik család a H1 összekötő hisztoncsalád (linker histon); lizinben gazdag. Központi gömb alakú gomolya (winged-helix globular domain) van, amely megnyúlik a rövid N-végi gomolyba és a hosszú C-végi gomolyhoz alakul. A H2A a legváltozatosabb; a magtestecs sokféleségének okozója. Az alapvető hisztonokon kívül másféle hisztonok is előfordulhatnak a kromatinban, pl. H3K4, H3K9, H3K27, H3k36, .H4K4, H4K8, H4K12, H4K16 H4K20 stb.; ezek különböző sejtfolyamatokban vesznek részt.

■ Nem hiszton magfehérjék a DNS-hez kapcsolódó szerkezeti fehérjék, a kromatin összetevői. Nagyon sokféle van; egyetlen közös bennük, hogy a DNS-hez kapcsolódnak; egyesek nagyobb mennyiségben, mások csak néhány molekulával. Ide tartoznak többek között az örökítő anyag képzésében, a génkifejeződésben stb. résztvevő fehérjék. Ezek a fehérjék a DNS egy-egy meghatározott bázissorrendjét ismerik fel, és így kapcsolódnak a lánchoz, leggyakrabban a nagy árok területén, mert itt könnyebb a hozzáférés. Részletes tárgyalásuk meghaladja a fejezet kereteit, néhányat a vonatkozó részeknél (génátíródás, DNS-másolás stb.) ismertetek.