maghártya nuclear membrane, nuclear envelope a magot a sejtplazmától elválasztó kettős hártya (külső és belső hártya): két párhuzamos, kettős lipidrétegből áll, amely lapos teret (maghártyatér*, perinuclear space/cysterna) fog közre. Feladata a sejtmagállomány elválasztása a sejtplazmáétól. Megakadályozza, hogy a molekulák szabadon átjárjanak, mert akkor keveredi a kettő állománya,s megszűnnek önálló egységek lenni. A kettős lipidrátegen csak a kis semleges atomok, molekulák (H, CO₂, etanol) képesek átjutni.

A külső hártya a durva felszínű plazmahálózat (endoplasmatic reticulum) folytatása, ezért a maghártyatér közlekedik a durva felszínű plazmahálózat üregével. A maghártya sejtplazmai felszínén ennek megfelelően ribotestecsek (ribosomes) helyezkednek el. A belső hártyában azonban a sejtmagra sajátos fehérjék vannak.

A maghártya belső (mag felőli) felületén 10 nm vastag laminfonalakból álló rácsrostozat van (laminalemez); ezzel kapcsolódik a tömörödött kromatin – együttesen állnak ellen a sejtplazma nyomásának. Nemcsak támasztó szerepe van, hanem a kromatinok és a belső hártya fehérjéinek tevékenységében is részt vesz. (→lamin)

A hártyában számos apró, kerek átjárás (pores) van, ezek a molekulák ki-bejutására szolgálnak. Mindegyik átjárást fehérjeössztes (nuclear pore complex, magyarul: magjáratössztes*) fog körül. Ez a sejt legnagyobb (~130 MDa) fehérjetömörülése, ~100-féle fehérjéből (nucleoporins, nups) tevődik egybe.

Az ábra a maghártya érintőleges átmetszetének elektronmikroszkópos képe. A tömörödött kromatinban egy (fehér nyíl), a széli részein öt (fekete nyilak) kerek képlet, az átjárás látható (Oláh Imre felvétele.) A maghártya az átjárásoknak megfelelően befordul, elzárja a magkörüli teret.

A mag–plazma átjárás pontos szabályozása lényeges a sejt működésében, például az átírásfehérjék ellenőrzött átjutásában, a gének bekapcsolásában.

Az átjárás az egyetlen olyan kapcsolat, amelyen nagymolekulák (fehérjék, RNS) képesek átjutni a sejtplazmába és fordítva. A ~9 nm-nél kisebb molekulák a megnyílt átjárásokon átszivárognak. A nagyok, például ribonukleofehérjék, azonban nem férnek át. Ezeknek a magjáratössztes tágra (25 nm) nyitja az átjáratot, amelyen keresztül a nagymolekula csak az egyik irányba mehet; a magból a plazmába, avagy fordítva. A nyitás szükségességét jelzések közvetítik.

A maghártya két lemezét, hártya alatti rácsrostozat és a magjárat össztes együttes nemzetközi neve nuclear envelope, magyarul maghártyaboríték*.