jelvivő ligand a jelzést a szérumban és a sejtközi állományban szállító molekula. Vagyis a jelvitelt és a jelterjedést végző molekula közös elnevezése; alapvetően mert gyakorta ugyanaz a molekula, pl. az ösztrogén, szállíthatja a jelzést a szérumban és a sejtközi állományban is.

Bármely olyan molekula lehet jelvivő, amelyik a keringés közvetítésével fajlagosan és töménységarányosan kötődik a jelfogóhoz. Ilyenek: a gázok (nitrogén-oxid), az ionok (Ca²⁺), az aminosavak (glicin), egyéb aminosav-származék kis molekulák (adrenalin) a nukleotidok (ATP), a lipidek (szabad zsírsavak, szteroid hormonok), a peptidek (inzulin), és nagyobb fehérjék (FSH, TSH) is. Egyfajta jelvivő legtöbbször egyetlen jelfogóval társul, de vannak olyanok is, amelyek különböző jelfogókkal is képesek fajlagosan kapcsolódni; más-más jelközvetítést váltanak ki. A sejtbeli jelfogókhoz kapcsolódók általában zsíroldékony kis molekulák, a sejthártyán átjutva érik el a jelfogót (ösztrogén, progeszteron, pajzsmirigy-hormonok). A jelvivőket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• Hormonok. Az endokrin jelvivőket nevezzük hormonoknak, amelyek kis mennyiségben képződnek a belső elválasztású mirigysejtekben. A szérumba került hormonok jelentősen felhígulnak, és sok le is bontódik. Többségük fehérjéhez kötve kering; szabadon általában töredéknyi mennyiség van. A hatást az utóbbiak fejtik ki – az erekből ugyanis csak a szabad hormonok lépnek ki, csak ezek kapcsolódnak a jelfogóhoz, váltanak ki sejtválaszt. (→hormonok)

• Növekedésfehérjék (growth factors). Ilyenek az EGF (epidermal growth factor), a PDGF (platelet-derived growth factor), az FGF (fibroblast growth factor), az IGF (insulin-like growth factor), a VEGF (vascular endothelial cell growth factor), a TGF (transforming growth factor), a transferrin stb. (→növekedésfehérje). Egy részük hormonként is működik, a keringési rendszeren keresztül eljuthat a test minden részébe (pl. az IGF).

• Idegingerület-átvivők (neurotransmitters). Egyszerű molekulák: a központi idegrendszer és az illesztékek (synapses) jelvivői. Az illeszték előtti idegsejtben (presynaptic fibre/nerve) vannak kis hólyagcsákban elzárva. Ingerület hatására kibocsátódnak a parányi (~0,1 μm) illesztékrésbe, és azon áthaladva kötődnek a fogadó idegsejt (postsynaptic fibre/nerve) jelfogójához; hatásukra szokásosan ioncsatornák nyílnak meg. Serkentést és fékezést is közvetítenek: a GABA (gamma-amino-vajsav) és a glicin például a központi idegrendszer egyik leggyakoribb gátló, az glutamát pedig a serkentő jelvivője. Az acetilkolin többek között az ideg–izom jelátvitelben (neuromuscular junction) vesz részt. A serkentő vagy gátló hatás attól függ, hogy milyen ioncsatorna nyílik meg. Idegingerületi jelfogó található azonban az illesztéken kívül is, például sejtközi jelvitelnél. (→idegingerület)

• Citokinek. Polipeptidek, az immunrendszer fő jelvivői. Többségüket a segítő T-sejtek termelik. A fehérvérsejtek közötti üzenetközvetítésben játszanak szerepet az interleukinek; a kifejezetten nyiroksejtek által termelt jelvivőket nevezik a limfokineknek (interferon, GM-CSF [granulocita-kolóniát serkentő tényező]). A kemokinek sejtmozgást befolyásoló hatásukról kapták a nevüket; ilyenek például az interleukin-8, MCP1 (makrofágvonzó fehérje-1). Egyéb lényeges citokinek: a TNFα (daganatelhalási tényező-α), a TGFβ (daganatnövekedési tényező-β), az erythropoietin, a thrombopoietin stb. (→citokinek)

• Gyulladásközvetítők (inflammatory mediators) és érhatású molekulák (vasoactive agents). A vérnyomást (érösszehúzódást, értágulást) és a véráramlást irányító jelvivők például az angiotensin, amely fokozza az erek összehúzódást, az ANP (atrial natriuretic peptide) lazítja az ereket. A nitrogén-oxid a legrégebben ismert értágító: az erek simaizmait lazítja, és egyidejűleg vonzza az immunsejteket is. Az érhámsejtek termelik, pillanatokig hat (sejtközi hatás). Az angiotenzin, az ANP stb. kis peptid (9–17 aminosavból áll); nagyobb fehérjék hasítása nyomán keletkezik. Gyulladásközvetítő a hisztamin: növeli a gyulladás helyén a véráramlást és az erek áteresztőképességét (izzadmány, vérsejtek kijutása). Hasonlóan hat a bradikinin, ellentétesen a szerotonin. Míg az eddig felsoroltak mind kis molekulák, az eikozanoidok többszörösen telítetlen, 20 (az eicosa‑/icosa- előtag a görög eíkosi ’20’ szóból származik) szénatomos zsírsavakból (eikozatriénsav, eikozatetraénsav [arachidonsav] és az eikozapentaénsav) származó érhatású molekulák. Többek között a prosztaglandinok (értágítók), a tromboxánok (érszűkítők) és a leukotriének (éráteresztést fokozók) tartoznak az érhatású molekuláknak ebbe a családjába. Helyileg hatnak, sajátsejtes, illetve szomszédsejtes hatású jelvivők; részt vesznek számos élettani és kóros sejtfolyamatban, például a gyulladásokban.

• Zsíroldékony molekulák (pl. a szteroidhormonok). Külön csoportba víztaszító tulajdonságuk miatt sorolják őket. A vérben fehérjék, pl. albuminok, szállítják. A sejthártya víztaszító belső rétegébe tudnak ékelődni, ezt érzékelik a sejtben lévő jelfogók. Ezek a fehérjék a sejthártyához vándorolva kötik meg a hormont, és szállítják a sejtmagba. A szteroid és más zsíroldékony hormonok ezáltal közvetlenül befolyásolják a gén kifejeződését. A szteroid szerkezetű hormonok a leggyakoribb zsíroldékony hormonok, öt fajtájukat különböztetik meg: ezek a glikokortikoidok, a mineralokortikoidok, az androgének, az ösztrogének és a progeszteronok.

• Sejtközi állomány és a szomszéd sejt. Mindkettő önmagában is jelközvetítő. A sejtközi állomány fehérje és szénhidrát természetű alapanyagai (fibronektin, kollagén, glükozaminoglikán,) kölcsönhatásban vannak a sejtek egyfajta tapadó- (adhesion) molekuláival (integrinek, „link” család), amelyek jelfogóként is viselkednek (outside-in signal). Jelszállítás végbemegy még a sejt-sejtkapcsolódásokban, pl. a hámsejtek–dezmoszóma kapcsolata a NOTCH-jelútban.

• Más szervezeten kívüli jelvivők (exogenous substances). Más szervezetek, mikrobák által keletkezett molekulák, vegyi anyagok; és ide sorolhatók bizonyos gyógyszerek is – a jelfogóhoz kapcsolódó gyógyszereket a nemzetközi irodalom ligand-binding vagy receptor occupation gyógyszereknek nevezi, magyarul: jelfogókapcsolt* gyógyszerek.

A jelvivőket csoportosíthatjuk oldhatóságuk alapján is. A sejtfelszíni jelfogókhoz kapcsolódók lehetnek vízben oldódó vagy nem oldódó molekulák. A sejthártyán értelemszerűen csak a zsírban oldódó jelvivők juthatnak át, csak az ilyenek kötődhetnek a sejtben lévő jelfogókhoz.

Nem csak jelvivő hatású jelvivők:

• Glutamát: a sejten kívül általában lebontási termék, és hatástalan, de ha az illesztékben (synapsis) keletkezik, ingerületátvivőként működik.

• Gasztrin: a bélsejtekben termelődő hormon. Ám képződik a központi idegrendszerben is, ahol ingerületátvivő.

• Szomatosztatin: a hypothalamusban képződik, és gátolja a növekedési hormont. A központi idegrendszer más részében ingerületátvivő és idegmódosító, a hasnyálmirigyben és a májban pedig sejtközi jelvivő.