rendszer, környezet system, surroundings természettudományi fogalmak. A rendszer a világ (az anyagi valóság) vélt vagy valós határfelülettel elkülönített része, amelyet magunk választunk ki. Ilyen értelemben számtalan rendszer lehet, fizikai, vegyi és biológiai rendszerek sokasága. Például kémcsőben lévő folyadék, terem és tartozékai, vagy akár a Föld légköre, avagy gáz a léggömbben rendszer (a gáz eloszlásának, mozgásának és a léggömb falának a rendszere). Ami a rendszeren kívül van, az a környezet (surroundings). Vegyi rendszer például a vegyi anyagok keveréke, környezete az edényzet és minden más körülötte. Biológiai rendszer például a nyirokkeringés, az immunsejtek rendszere, környezete a szervezet többi része. Elemi biológiai rendszer a sejt; környezete a sejtkörüli állomány.

A rendszert állapotjellemzőkkel írjuk le, mint hőmérséklet (T), nyomás (p), térfogat (V), anyagmennyiség (n) stb. Ennek alapján lehet állandó nyomású (izobar), állandó hőmérsékletű (izoterm) és állandó térfogatú (izochor).

A rendszer és a környezet kölcsönhatása szerint háromféle rendszert különböztetünk meg: elszigetelt, zárt és nyílt rendszert.

▪ Elszigetelt a rendszer, ha a határfelületén sem anyag, sem energia nem léphet át. Tehát a rendszerrel energiát sem közölhetünk, és nem is vonhatunk el.

▪ A zárt rendszer határfelületén energia átléphet, de anyag nem. Tehát energiát cserélhet a környezetével, például melegítjük. A zárt rendszer lehet állandó és változó térfogatú. Állandó például egy lezárt kémcső; térfogata nem változik. A dugattyús henger térfogata változik, függően a dugattyú állásától.

▪ A nyílt rendszer határfelületén az anyag is átléphet, nem csak az energia. Ilyen például egy folyadékot tartalmazó nyitott kémcső. Adhatunk hozzá vagy kiönthetünk belőle folyadékot. Melegítéssel pedig energiaváltozást idézünk elő.

A biológiai rendszerek nyílt rendszerek.

A kölcsönhatást a rendszer fala határozza meg, például a hő szempontjából a fal lehet hőszigetelő (adiabatikus) – ilyen az elszigetelt rendszer fala; féligáteresztő (szemipermeábilis) vagy éppen hővezető.

A rendszereket csoportosíthatjuk a rendszer mérhető tulajdonságainak térbeli eloszlása szerint is:

▪ Egynemű rendszer homogeneous system (homogén rendszer): mérhető tulajdonságai (állapotjellemzői) minden ponton egyformák. Például egy jól elegyített oldat – hőmérséklete, nyomása stb. minden részében azonos.

▪ Egyenetlen rendszer nonhomogeneous system (inhomogén rendszer): mérhető tulajdonságai folyamatoson, lépésről lépésre változnak. Például ha egy fémdarabot melegítünk, annak hőmérséklete folyamatosan nő, nem ugrásszerűen változik.

▪ Egyveleg rendszer heterogeneous system (heterogén rendszer): mérhető tulajdonságai ugrásszerűen változnak. Például olvadó jég, amely az olvadása egy pontján folyadékká (víz) alakul, állapota ugrásszerűen változik. Egyveleg, mert szilárd és folyékony összetevői is vannak.

rendszerállapot* system state, thermodinamic state a rendszer mérhető fizikai tulajdonságainak összessége egy adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy az állapot miként alakult ki.

rendszeregyensúly* system equilibrium a rendszert alkotó részecskék egyenletes eloszlása. Az állapothatározók egyike sem változik.

ASA-pontrendszer az American Society of Anestesiologists nemzetközileg elfogadott, műtét előtti kockázati besorolása.

▪ ASA I.: életvitel teljes, műtéti halálozás: 6000 betegben 0,1%.

▪ ASA II.: a műtétet igénylő betegség vagy más kóros folyamat miatt a beteg életvitel mérsékelten vagy közepesen korlátozott. Műtéti halálozás: 6000 betegben 0,7%.

▪ ASA III.: a beteg általános állapota rossz. Ez lehet a műtétet igénylő betegség vagy más súlyos betegség, betegségek következménye. Műtéti halálozás: 6000 betegben 3,5%.

▪ ASA IV.: életveszélyes betegség; a műtétet igénylő betegség következménye, vagy attól független. Műtéti halálozás: 6000 betegben 18,3%.

▪ ASA V.: haldokló beteg, a műtét utolsó esély. Műtéti halálozás: 6000 betegben 93,3%.

belhártyarendszer a plazmahálózat és a Golgi-hálózat együttes elnevezése.

ECOG-pontrendszer ECOG Performance Status Scale a betegállapot megítélésének hazai gyakorlatban is alkalmazott pontozási rendszere.

koordinátarendszer →síkvonalas rendszer

mennyiségrendszer a fizikai mennyiségeknek alapmennyiségekből és származtatott mennyiségekből álló rendszere. Az alapmennyiség nemzetközileg önkényesen meghatározott. Az alapmennyiségek egymástól függetlenek; a származtatottakat az alapmennyiségekből számoljuk. A mennyiségrendszer voltaképpen beépült a mértékegységrendszerbe, az orvosi fizikában nem beszélünk külön mennyiségrendszerről. (→mértékegységrendszer)

mértékegységrendszer a mértékegységeknek alapegységekből és származtatott egységekből álló rendszere.

▪ Alapegység: valamely mennyiségrendszer egyszerű (önkényesen megválasztott) mértékegységének megkülönböztető elnevezése; jelentése azonos az egyszerű mértékegység jelentésével.

▪ Származtatott egység: az alapegységből számolt mértékegység.

Sokféle mértékegységrendszer ismert: számos hagyományoson kívül az SI-egységek rendszere (Système in­ternational d’unités – International System of Units), amely a nemzetközi rendszer; világszerte alkalmazzák.

A magyar orvosi nyelvben a hosszméretet, a magasságot, a tömeget és a térfogatot méterrendszerű egységekben (méter, kilogramm, liter vagy ezek tizedes egységeiben) adjuk meg. A hőmérséklet jelölésére a Celsius-fokot (°C) használjuk, a vérnyomást higanymilliméterben (Hgmm, angolosan: mmHg) fejezzük ki, az energiát pedig – legalábbis a táplálkozásnál – kalóriában (nem joule-ban) számoljuk. A vérkép és a szérum vizsgálatának eredményeit méterrendszerű SI-egységekben írjuk (mol, mmol, μmol, mol/l, mEq, mEq/l, U/l, mU/l stb.), de a hagyományos egységek is előfordulnak.

nyirokrendszer lymph/lymphatic system a nyiroksejteknek a szöveteket behálózó, különleges anatómiai rendszere. Feladata a kórokozók, az idegen vagy a kóros saját sejtek és molekulák felismerése és elpusztítása. Részei: a nyirokszervek, a nyálkahártyai (MALT) és a bőrhöz társult nyirokszövet (SALT), a szervezetben szétszóródott (őrjáratozó) nyiroksejtek, valamint a nyirok- és a vérkeringés.

rendszerenergia* enthalpy (entalpia) hőtani fogalom: az állandó nyomáson végbemenő folyamatok állapotfüggvénye, a rendszer teljes energiája (hője), amely a belső energia és a nyomás összegének a térfogattal való szorzásával kifejezhető mennyiség. Vagyis a belső energia, valamint a nyomás és a térfogat által létrehozott energia (hő, munka) együttese. Csak a rendszer kezdeti és végállapotától függ, érdektelen a rendszer változásának útvonala.

Jele: H, egyenlő: belső energia (U) + nyomás (p) szorozva a térfogattal (V) = U + p × V. Származtatott mennyiség, közvetlenül tehát nem mérhető. Mértékegysége a joule (J), egyezik a hő egységével.

A fizikai/vegyi folyamatokat a rendszerenergia változása a jellemzi. Jele: DH, egyenlő H₂−H₁ (H₂ a rendszer végső állapotának összes energiája, a H₁ a kezdeti állapotáé). Egyenlettel kifejezve: DH = DU + D(p × V).

Ha a nyomás állandó (isobaric process), a DH = DU + (p × DV). Feltételezve, hogy a külső és a belső nyomás azonos, Q_p = DU + (p × DV), amelyben a Q a hő, a Q_p az azonos nyomáson végbemenő hőenergia-átadás. Ebből következik, hogy Q_p = DH. Ez azt jelenti, hogy a rendszerenergia növekedése állandó nyomáson egyenlő a rendszer által felvett hővel.

Megállapodás szerint, ha a rendszer belső energiája növekszik, a DU >0, ha csökken, a DU <0.

síkvonalas rendszer* a Descartes-féle coordinate systems egyike: két egymásra merőleges számegyenes; metszéspontjukat (O pont) kiindulási pontnak (point of origin, origin) nevezzük. A vízszintes tengely az x tengely, a függőleges tengely az y tengely. A tengelyekre pontokat veszünk fel, ezeket nevezzük síkadatoknak* (coordinates).

A rendszerben minden pontot rendezett számpárral (természetes számokkal) adunk meg. A számpár első tagja (első jelzőszám) az x tengelyhez viszonyít, azt mutatja, hogy a vizsgálandó pont, például időpont, milyen messze van az x tengelyen a kiindulási ponttól. A második jelzőszám a y tengelyhez viszonyít: azt jelöli, hogy a pont hány egységnyire van az y tengelyen a kiindulási ponttól. Ha a számpár pozitív, az x tengellyel párhuzamosan jobbra, az y tengellyel párhuzamosan felfelé lépünk. Ha a szám negatív, ellenkező irányban.

A rendszerrel a sík minden pontján megadhatjuk a mennyiségeket (síkmennyiség). Két síkadat, az x és az y tengelyi; a síkbeli mennyiségeket ezekre a síkadatokra állított merőlegesek metszéspontjai adják meg. Másként: a síkvonalas rendszerben két számhoz rendelünk egyet. Mivel egész számokkal számolunk, a rendszert egész számokkal jelöljük, például (3, 5), a metszésvonal síkadatai. A 3 az x tengely síkadata (mondjuk időpont), az 5 az y tengely síkadata (mondjuk gyógyszermennyiség). A metszésvonaluk 3 és 5. Ennek megfelelő a 3 időegységben lévő gyógyszermennyiség. A kezdőpont síkadata természetesen 0.

vegytani rendszer, környezet chemical system, surroundings. A vegytani rendszer (system) a vegyfolyamatban részt vevő molekulák összessége, minden más a környezet (surroundings). (→rendszer, környezet)

vonatkoztatási rendszer frame of reference a fizikában valami pillanatnyi helyének megadását lehetővé tevő testek rendszere. A rendszert tehát valós testek jelölik ki, mindig ezekhez viszonyítunk. Például a mozgás mindig egy ponthoz (egyeneshez, síkhoz viszonyított elmozdulás. Valaminek a pillanatnyi helyét a rendszerben számadatokkal adjuk meg a viszonyvonalas rendszerben* (coordinate system, koordinátarendszer).

Azokat a vonatkoztatási rendszereket, amelyben érvényes Newton első törvénye tehetetlenségi rendszernek nevezzük.

enzimnevek az enzimek nemzetközi elnevezései. Ezek angol nevek, amelyeket a Biokémiai és Molekolabiológiai Nemzetközi Szövetség Enzim Bizottsága (International Union of Biochemistry and Molecular Biology, Enzyme Commission, EC) határoz meg, és tesz naprakésszé időről időre. Mindegyik enzimnek van rendszerneve és besorolási száma (EC-szám). Számos enzimnek van közkeletű neve is (arbitrary name). Az enzimek nemzetközi jegyzékében az enzimek neve az EC-számokkal kezdődik, ezt követi a közkeletű név zárójelben, ha van, majd a rendszernév.

rendszernév systematic name a nemzetközi névben -ase végződésű, amelyet a vegylet nevéhez (tyrosinase), vagy az enzim által előmozdított vegyfolyamat nevéhez (dehydrogenase, decarboxylase) illesztenek. A magyar rendszernevet magyarosan írjuk -áz végződéssel (tirozináz, dehidrogenáz).

Az -áz (-ase) végződése kizárólag egyedi enzimeknek lehet, más molekuláknak és az enzimrendszereknek (két- vagy többenzimes folyamatok) nem. Az utóbbi esetben az enzim neve után kiírjuk, hogy rendszer (system) (piruvát-dehidrogenáz-rendszer; pyruvate dehydrogenase system).

közkeletű név arbitrary/trivial name az egyedi enzimre utal, például pepsin, tripsin. Nem ritkán a rendszernév mozaikszója (SCAD [short chain acyl-CoA-dehydrogenase]). Nem hivatalos névként jelölhetjük az enzimeket valamilyen tulajdonságuk/összetevőjük és az enzim szó társításával (flavin, biotin, piridoxál-foszfát enzimek).

EC-szám (EC – Enzyme Commission) az enzim azonosítására szolgál, megjelöli az enzim helyét az enzimek osztályrendszerében. Négyjegyű, ponttal elválasztott arab szám. Az első szám jelöli az osztályt, a második az alosztályt, a harmadik a csoportot, a negyedik pedig az egyedi enzimet, például 2.1.1.2. (az enzimek második osztálya első alosztályának első csoportjába tartozó második enzim). Az EC-számot nevezhetjük számjelnévnek is. Írása: EC 2.1.1.2. az első száma a transzferáz, a második a hatáscsoport (carboxil [EC 2.1.], keton/aldahid [EC 2.2.], acetil [EC 2.3.] stb., a harmadik a hatáscsoport további részletezése (metiltranszferáz [EC 2.1.1.], hydroximetiltransferáz [EC 2.1.2.] stb., a negyedik az egyedi enzim (metiltranszferáz-2).

ECOG Performance Status Scale →ECOG-pontrendszer

elemtáblázat az elemek csoport–szakasz táblázata az elemek egységesített rendszerezésére (periódusos rendszer). Az atommag protonjainak számán (rendszám) és az elektronburok elektronjainak számán alapszik. Korábban úgy gondolták, hogy az elemek tömege (a protonok és a neutronok együttes száma) is alkalmas a rendszerezésükre, de kiderült, hogy a természetes neutronmás (isotpe) eloszlás miatt vannak azonos tömegű különböző elemek is, pl. a tellúr és a jód. A rendszerezés tehát kizárólag a protonok és az elektronok számára. Alapelve: mindegyik elem elektronszerkezete megadható, miként a protonok száma is; ezek száma mindegyik elemben más. Ekként az elemtáblázat az elemek atomszerkezete szerinti osztályozása, és mert az atomszerkezet határozza meg az elemek tulajdonságát, az elemtáblázat elemeknek a tulajdonságaik szerinti rendszerezése is.

Az elemeket a vegyjeleikkel tüntetjük fel, a vegyjel előtt (alsó kitevőben) megadjuk a rendszámot, amely azonos a magtöltéssel, vagyis a protonok számával. A vegyjel felett az elem neve és a viszonyított atomtömege szerepel. Pl. ₂₇Co, kobalt (rendszáma 27), 58 933 (viszonyított atomtömeg).

Az elemek 7 vízszintes sorba rendeződnek, ezeket szakaszoknak (periódusok) nevezzük, és 1-től 7-ig számozzuk. Az elemek sorrendjét a protonok száma határozza meg. Az 1-es számú elemben egy proton, a 2-es számúban kettő stb. proton van. 18 függőleges sor van, ezeket csoportoknak mondjuk, szintén számozzuk. Megkülönböztetünk 8 főcsoportot (1., 2., 13–18. csoport) és 10 mellékcsoportot (3–12. csoport). A mellékcsoportokba tartoznak elkülönítve a lantanoidák és az aktinoidák is, amelyek a lantán (⁵⁷La), illetve az aktinium (⁸⁹Ac) után következő 14–14 elemet foglalják magukban.

(Korábban megkülönböztettek négy mezőt is [s-, d-, p- és f-mező]. Az s-, d-, p-mező függőleges oszlopokból áll, amelyek elemcsoportok. Az oszlopokat római számokkal és nagybetűk azonosították [IA, IIA, IB stb.]. Az s-mezőben és a p-mezőben vannak a főcsoportok, a d-mező oszlopai a mellékcsoportok. Az f-mező elemei az ⁵⁷La és a ⁸⁹Ac elemek csoportjai: latanoidák, illetve aktinoidák.)

■ Szakaszok. A táblázat vízszintes sorai, az elektronhéjaknak felelnek meg: az 1-es szakaszban egy, a kettesben két stb. elektronhéjat tartalmazó elemek vannak; legtöbb hét elektronhéj (7. szakasz) lehet; ennek megfelelően hét szakasz van. Mivel az elektronhéj energiaszintet jelöl, az elemek helyét a vízszintes szakaszokban a külső elektronok energiaszintje, a főmennyiségszám fejezi ki. Az egyes szakaszokban az elemek az elektronburok felépülésének szabályai szerint rendeződnek. Ezekkel a szabályokkal mindegyik elem elektronszerkezete leírható. (→elektronburok-feltöltődés)

▪ Az első szakasz az első elektronhéj szerinti; amelyben csak 2 elektron lehet, ezért csak két elem van benne, a hidrogén (1s¹) és a hélium (1s²).

(A szám az elektronhéjat jelőlő főrészecsszám, az s pedig az első alhéjat jelöli. A kitevőben lévő szám azt muttatja, hogy az adott alhéjban hány elektron van. A hidrogénnek tehát 1 elektronhéja és egy elektronalhéja van, amelyben 1 elektron található. A hélium szintén egy elektronhéjból és egy elektronalhéjból áll, de abban 2 elektron tartozkodi.) (→elektronburok).

▪ A második szakasz a második elektronhéj feltöltödése szerint jelöli az elemeket. (A második héjnak 2 alhéja van, az s- és a p-alhéj.) Ezen 8 elektron lehet (2s², 2p⁶), amelyekben az elektronhelyek egymás után töltődnek fel a litiumtól a neonig:

A második szakasz első eleme a litium, amelynek 3 elektronja van: kettő az 1-es elektronhéjban, a harmadik a 2-es elektronhéj s-alhéjában (1s², 2s¹). A következő elem a berillium 4 elektronnal, a negyedik az s-alhéj második elektronja (1s², 2s²). Következik a bór 5 elektronnal; az ötödik a p-alhély első elektronhelyén található (1s², 2s², 2p¹). (A p-alhélynak 3 elektronhelye van). A szénnek 6 elektronja van, a hatodik a p-alhély második elektronhelyén található (1s², 2s², 2p²); a nitrogén hetedik elektronja a p alhély harmadik elektronhelyén található (1s², 2s², 2p³). Az oxigén nyolcadik elektronja a p alhély első elektronhelyének második elektronja (1s², 2s², 2p⁴). A következő elem a fluor, amelynek kilencedik elektronja a p alhély második elektronhelyének második elektronja (1s², 2s², 2p⁵). A második szakasz nyolcadik eleme a neon 10 elektronnal; a tízedik a p alhély harmadik elektronhelyének második elektronja (1s², 2s², 2p⁶). Ebben tehát a vegyértékhéj (itt a második elektronhéj) már telített: 8 elektronja van (2s² + 2p⁶); nemesgáz. (elektronburok)

▪ A harmadik szakaszban az elemek harmadik elektronhéjában szintén nyolc elektron lehet (3s², 3p⁶), ezért ebben is nyolc elem van, a nátriumtól az argonig. A harmadik elektronhéj felépülése azonos a második elektronhéj felépülésével. Ezekben az elemekben a harmadik héj d-alhéjában nincsenek elektronok.

▪ A negyedik szakaszban a negyedik elektronhéjba egy, majd 2 elektron épül be (4s¹, 4s²). Ez a kálium és a kalcium. A következő 10 elemben a harmadik héj d-alhája telődik (4s², 3d^1–10), a cinkkel fejeződik be. Ezek az elemek a mellékcsoportokba tartoznak. Ezután egészül ki a 4p, bezáróan a kriptonnal (4s², 4p⁶). A negyedik szakaszba 18 elem tartozik.

▪ Az 5–7. szakaszban hasonló a telődés, mint a negyedikben. Itt már az f-alhéj is telődik, legtöbb 14 elektronnal (4f¹⁴5f¹⁴).

A 6–7 szakaszba tartoznak a latinoidák és az aktinoidák. Az 5. szakasz elektronjai: (5s^{1 –2} 4d^1–10 5p^1–6); a 6. szakasz elektronjai: (6s^{1 –2}4f^1–145d^1–106p^1–6); a 7. szakasz elektronjai: (7s^{1 –2}5f^1–146d^1–107p^1–6).

■ Csoportok. A függőleges oszlopok, amelyeket fő- és mellékcsoportokra osztunk.

A főcsoportokba azok az elemek tartoznak, amelyek a külső elektronhélyra vesznek fel elektront. A főcsoportok száma a vegyértékhéjon lévő elektronok számára utal: a főcsoportszámnak megfelelő számú elektron van a vegyértékhéjon (vegyértéelektron). Pl. az első főcsoportba tartózó elemekben (alkálifémek és a hidrogén) egy elektron van a vegyértékhéjon, a második főcsoport elemeiben (alkáliföldfémek) kettő, a 13-as főcsoport (ez a harmadik főcsoport) elemeinek 3 vegyértékelektronja van. A 18-as főcsoportban helyezkednek el a nemesgázok, nyolc elektronnal az elektronhéjon; kivétel a hélium, amelyben csak 2 elektron van. A 13-tól a 18. csoportig a csoportszám második tagja jelöli az elektronhéjak számát. Mivel az elemek tulajdonságát a vagyértékelektronok határozzák meg, egy-egy főcsoportban hasonló tulajdonságú elemek vannak. A főcsoportoknak az elemek hasonló tulajdonságai miatt, köznyelvi elnevezésük is van: 1-es főcsoport az alkálifémek, a kettes az alkáliföldfémek, a tízenhármas a földfémek, a tízennégyes a széncsoport, a tízenötös a nitrogéncsoport, a tízenhatos a kalkogének, a tízenhetes a halogének és a tízennyocas a nemesgázok.

A mellékcsoportok vegyértékelektronjainak száma egyform, az elektron valamelyik belső elektronhéjba épül be. A mellékcsoportok ebben térnek el. A mellékcsoportok elemei mind fémek, szokásosan két vegyértékelektronnal a 4s²-től indulva. A különbség valamelyik belső elektronhéjban lévő elektronok számában van. Mivel a vagyértékelektronjai száma azonos, tulajdonságaik is nagyon hasonlók. A mellékcsoportok átmeneti csoportok, a főcsoportok között vannak.

Néhány atomjellemző változása a táblázat szerint.

• Atomsugár (atomic radius). A táblázat bal oldaláról jobbra haladva csökken (a nemesgázok kivételével), mivel a jobb oldali elemekben több a proton, nagyobb a vonzerő, a külső elektronok közelebb kerülnek a maghoz, vagyis csökken az atom sugara, pl. (Li → F, a litiumban 3, a fluorban 9 proton van; az utóbbi kisebb). A főcsoporton belül, fentről lefelé haladva (Li → K) viszont növekszik, mert az az alsobb elemeknek több elektronhéja van (a lítiumban kettő, a káliumban már négy); fentről lefelé haladva újabb elektronhéjak töltődnek.

▪ Ionsugár (ionic radius) vegyértékelektron leadásával csökken az atom mérete, vagyis a pozionokban az ionsugár rövidebb. A negionék ellenkezően változik; elektronfelvétellel hosszabb lesz az ionsugár. A főcsoportokban lefelé haladva nő az ionok sugara az újabb elektronhéjak telődése miatt.

A szakaszokban a negionok mére lényegesen nagyobb, mint a pozionoké, és az is megfigyelhető, hogy az egyértékű pozion sugara hosszabb, mint a kétértékűé.

• Elektronegativitás. Balról jobbra haladva, növekszik, mert a jobb oldali elemekben több a proton, nagyobb a vonzerő. Fentről lefelé haladva csökken az elemek elektronegativitása, mert növekszik az atomok átmérője. (→Coulomb-törvény, elektronnegatívitás)

• Ionkeltő energia. Az egy vegyértékelektron eltávolításához szükséges energia balról jobbra haladva növekszik, mivel a magok vonzerejének erősödésével fokozottabb az elektronok kapcsolódása, és közelebb vannak az atommaghoz, ezért csak nagyobb energiával lökhetők ki. A Coulomb-egyenletben nagyobb a számlálóban az egyik Q és kisebb az r (az atum sugara) a nevezőben (→Coulomb-törvény). Fentről lefelé haladva viszont csökken, mert nagyobb az r értéke a több elektronhéj miatt.

• Elektronfogékonyság (electron affinity, E_aff), vagyis az elektronfelvételkor felszabaduló energia vízszintesen haladva növekszik, például a fluor elektronfelvételekor több energia szabadul fel, mint a lítium elektronfelvételénél. Függőlegesen haladva viszont csökken, mivel nagyobb az atom átmérője.

Jelenleg 118 elem ismert, ebből ~20 életfontosságú.

entalpia, enthalpy →rendszerenergia

periodic table (periodusos rendszer) →elemtáblázat

SI (Système international d’unités – International System of Units) →mértékegységrendszer

taxonómia, taxonomy →rendszertan; a görög taxis (rendszerezés) és -nomia (módszer) szóból ered (rendszerezési módszer).