gén gene a DNS-szálnak egy RNS képzésére elkülönült bázissora (DNS-elem). A bázissor átíródásával elő-mRNS (fehérjekódoló gén) vagy más RNS (RNS-kódoló gén) keletkezhet. Tágabb értelemben a gén a genetikai üzenet közvetítője, az örökítés egysége, nemzedéki továbbadója. Az emberi DNS ~200 000 gént tartalmaz; ebből a fehérjéket kódolók száma ~20 000. A gének többsége álgén és nem fehérjét kódoló RNS-t képező gén. (→cisztron)

▪ Álgének (pseudogenes) olyan közös elődtől – rendszerint kettőződéssel – származó gének, amelyek csaknem azonosak más szabályosan működő génekkel, de róluk nem képződik működőképes termék, záró bázishármas, beékelődés, törlődés vagy az indítórész gátlása miatt, például a kis magi RNS-ek (snRNS) génjei.

▪ Átfedő gének* olyan gének, amelyek a DNS-nek azonos szakaszán vannak, de olvasáskeretük (reading frame) eltérő. A DNS-nek ezen szakaszáról két polipeptid keletkezik. Ezek a gének szokásosan ellenkező irányultságúak. Az átfedő gének sajátos formája a beágyazódott gén­.

▪ Beágyazódott gén^SP (nested gene) gén a génben. Olyan gén, amelynek teljes kódoló bázissora egy másik gén (befogadó gén) kódoló szakaszában van. Az emberi sejtekben jóformán mindig a kódoló szálon van valamelyik köztesben, ellentétes irányban elhelyezkedve. Ezek kifejeződése nincs összhangban a befogadó gén kifejeződésével, néha éppen ellentétes irányú, és az általuk kódolt fehérjék tevékenysége sem kapcsolódó. Például a véralvadási A-VIII-as faktor génjének 22-es köztesében található a kis F8A gén fordított állásban (→Huntington-kór). Kivételesen, jóformán csak az egysejtűekben, a beágyazott gén nem a köztesben van, hanem a képezőben.

▪ Belrokon gének^LM (paralogous genes, gene paralogs) olyan gének, amelyek kettőződésből jöttek létre; a gén kettőződik, hogy a DNS-ben két helyet foglaljon el. A génkettőződés valamely fajban keletkezik, de rokon gén előfordulhat két különböző fajban is, ha a fajkeletkezés a kettőződés után ment végbe. A rokon gének idővel szerkezetükben és tevékenységükben is változhatnak. (→belrokonmásság, paralogy)

▪ Daganatgátló gén (tumor suppressor gene) a daganatgátló fehérjét kódoló gén.

▪ Daganatserkentő gén* (oncogene) a daganatok keletkezésében, burjánzásában részt vehető gén. A daganatok keletkezésében, fenntartásában, növekedésében, illetve terjedésében részt vevő fehérjét kódol.

▪ Elődgén* (ancestor gene) olyan gén, amelyből másfajta gének származtak. Az utódgének rendszerint az elődgén kettőződésével jönnek létre, ezért az elődgén megszűnik létezni.

▪ Egyesült gén (fusion gene) két független gén egybeválása kromoszómaátalakulás (áthelyeződés, kilökődés, megfordulás) következtében. Gyakran keletkeznek daganatokban. (→BCR-ABL gén)

▪ Fajlagos gén* időszakosan, térben/időben szabályozottan működő, szövetfajlagos polipeptideket kódoló gén.

▪ Fajrokon gének* (orthologous genes, gene orthologs) különböző fajokban lévő olyan közös őstől származó gének, amelyek hasonló szerkezetűek, és azonos feladatú fehérjét kódolnak, de nem génkettőződéssel jöttek létre, hanem fajelkülönülés következtében. A fajrokon gének tehát közös elődgénből eredő olyan gének, amelyek a fajokban elkülönültek. A természetes kiválogatódás eredményei.

▪ Fehérjekódoló gének (protein coding genes) az elő-nRNS-eket képező gének.

▪ Hasonmás gének* (analogous genes, gene analogs) hasonló tevékenységű, de nem közös őstől származó (nem azonos géncsaládba tartozó) gének.

▪ Háztartásgén (housekeeping gene) minden szövet számára fontos fehérjéket képező gén. Az ilyen gének jelen vannak minden sejtben, és folyamatosan kifejeződnek. Leginkább átírásfehérjéket, anyagcsere-fehérjéket és DNS–RNS kötő fehérjéket kódolnak, de sok a jelfogót, a jelzésmolekulát, transzferázokat és szállítófehérjéket képző is. Ezek a fehérjét kódoló génátíródások ~90%-át teszik ki.

▪ Ismétlődő gének^BK (repeated genes) a genomban több másolatban előforduló gének, mivel a róluk képződött termékre nagy mennyiségben van szükség. Ilyenek pl. a hiszton gének, tRNS gének, rRNS gének vagy az aktin gének.

▪ Kapcsolt gének (linked genes) egyazon kromoszómán, általában egymáshoz közel lévő olyan gének, amelyek nagy valószínűséggel együtt öröklődnek; vagyis ha az egyik öröklődik, a másik is öröklődik. A kapcsolt gének hajlamosak átcserélődésre a számcsökkentő osztódásban.

▪ Közteses gének* (discontinuous genes, split genes) köztest tartalmazó gének. Ilyenek az emlősök génjei, szemben az egysejtűek csak kódoló szakaszt tartalmazó génjeivel.

▪ Nem kódoló RNS-t képező gének (noncoding (nc) RNA genes) nem az elő-mRNS-t, hanem más RNS-t (nem kódoló RNS-t) képező gének.

▪ Rokon gének* (homologous genes, gene homologs) közös őstől/elődtől származó gének. Két formája van: a fajrokon gének és a belrokon gének.

▪ Sejtserkentő gén* (proto-oncogene) a sejtek növekedéséhez, burjánzásához szükséges fehérjéket kódol. Ha a működés szabálytalanná válik (génhiba, túlműködés stb. miatt), daganatképző gén* (oncogene) a neve.

▪ Szabványgén* (wild-type gene) valamely népességre természetes körülmények között jellemző, leggyakoribb génváltozat. Rendszerint azonos a törzsgénnel, de lehet a törzsgénnek olyan válzata is, amelyik nem befolyásolja a fehérje működését, de jellemző az adott népességre.

▪ Szökőgének* (escape genes) az X-kromoszóma némítása alól kibújó gének; tevékenyek maradnak. (→X-kromoszóma-némítás)

▪ Társgének* (consecutive genes) olyan egymást követő gének, amelyek általában együtt szabályozódnak. Gyakoriak a közös indítójú egymás utáni gének az egysejtűekben; nevük operon.

▪ Törzsgén* (consensus gene, canonical gene) valamely gén egyetemesen elfogadott olyan változata, amelyhez hasonlítjuk a többit. Szokásosan ezt tartjuk az ép génnek.

▪ Törzsökös gén* (conserved, highly conserved gene) a törzsfejlődés korai szakasza óta meglévő gén.

antigén antigen olyan molekula, részecske vagy ágens, amely képes ellenanyag képződését kiváltani. Az antigéneket a nyiroksejtek és az ellenanyagok ismerik fel, és fajlagosan kötődhetnek hozzájuk, kiváltva immunválaszt.

Az antigének legtöbbször szerves molekulák (fehérjék, peptidek, aminosavak, szénhidrátok, lipidek) – a baktériumok, a vírusok, a gombák vagy a szervezetünk építőelemei –, de lehetnek sejtmagrészecskék (kromoszómatöredék, DNS-darabok stb.), sőt szervetlen anyagok (például nehézfémek) is; ez utóbbiak a félantigének. Az antigének előfordulnak oldott állapotban (molekulák, részecskék) vagy biológiai szerkezeteken: a sejtek (kórokozók, daganatsejtek stb.) felszínén (sejtfelszíni antigének). Egy-egy sejten lehet többféle és egyfajtából több antigén is.

Valamely antigén nem mindegyik szervezetben antigén hatású, hiszen antigén volta függ attól is, hogy vannak-e a szervezetben olyan immunsejtek, ellenanyagok, amelyek felismerik, és kötődnek hozzá.

Az antigénnek alapvető tulajdonsága az antigén-fajlagosság (antigenic specificity), amely az antigén fajlagos kötődését és fajlagos immunválaszt kiváltó képességét jelenti.

▪ fajlagos kötődés (antigenicity) az antigénnek az a tulajdonsága, hogy kizárólag csak a szerkezetileg teljesen hozzáillő, azaz fajlagos ellenanyaghoz, jelfogókhoz kapcsolódik. Az antigén-meghatározó biztosítja.

▪ fajlagos immunválasz kiváltása (immunogenicity) az antigén immunsejtek gerjesztését, immunfolyamatokat kiváltó képessége. Az antigén fajlagos kötődésének következménye: az antigén ugyanis csak a hozzá kötődött nyiroksejttel vagy ellenanyaggal hathat. Az immunválaszhoz az egész antigén (hordozó és meghatározó) szükséges.

Az immuntűrésben, vagyis abban az állapotban, amelyben nem alakul ki az antigénnel szemben immunválasz, az antigéneknek is van szerepe. Pl. hogy ne alakuljon ki immunválasz a sajátantigének hatására.

egyedidegen antigén* alloantigen valamely faj néhány egyedében előforduló antigén, amely képes ellenanyag-képződést kiváltani, ha olyan másik egyedbe kerül, akiben nincs jelen. Pl. vércsoport-antigének. A régebbi nemzetközi irodalomban találkozunk az isoantigen nevezettel is; jelentése azonos az egyedidegen antigén fogalmával.

fajidegen antigén xenoantigen a szervezetünktől eltérő fajból származó (xeno-; fajidegen) antigének (baktériumok, gombák, vírusok, pollenek, baktériumok termékei stb.). A légutakon, a tápcsatornán, a bőrön át vagy más módon jutnak a szervezetbe. Általában támadó immunválaszt váltanak ki, és leginkább a nagy falósejtek mutatják be a CD4⁺T-sejteknek.

félantigén haptenolyan kis (<5–10 kDa) molekula, amely önmagában nem, de valamilyen hordozóval (carrier), rendszerint fehérjével összekapcsolódva antigénné válik, voltaképp antigén-meghatározó. Immunválaszt (ellenanyag-képződést) csak akkor vált ki, ha megfelelő hordozóhoz kötődik. A félantigénnel szembeni ellenanyag kötődhet az önmagában álló félantigénnel is, immunválasz azonban nem keletkezik. Félantigén sok minden lehet, pl. gyógyszerek, főleg antibiotikumok, ugyanis ezek többnyire kis molekulasúlyúak, és a szérum fehérjéihez kapcsolódva előidézhetnek immunfolyamatokat (penicillinallergia stb.). Mások (diclofenac, metildopa, érzéstelenítők stb.) a vörösvértestekhez kötődve immunizálnak. Előfordul, hogy a félantigén közvetve, a gyulladásos sejteken keresztült kelt immunválaszt.

sajátantigén* autoantigen a szervezetnek olyan saját fehérjéje, fehérjeegyüttese (ritkán RNS-e vagy DNS-része), amelyet az immunrendszer idegenként azonosít, ellen immunválasz keletkezhet. Az egészséges immunrendszer folyamatosan szabályozza a támadó és a tűrő jellegű immunválaszt a sajátantigénekkel szemben. Ha nem alakul ki immuntűrés velük szemben, kiválthatnak támadó immunválaszt. Így keletkeznek az autoimmunbetegségek.

újantigének* neoantigen a rosszindulatú daganatokban keletkező olyan peptid, amelyet a HLA-molekulák mutatnak be a sejt felszínén, és immunválaszt válthat ki. Egészséges egyénekben nem fordul elő. Az újantigént a fajlagos T-sejt-jelfogó (TCR) ismeri fel és köti meg, kiváltva az újantigénre fajlagos immunválaszt. Ilyen antigén a ráksejtképződés bármely szakaszában létrejöhet: a daganat sajátos gén- és átirathibáiból keletkező mRNS-ről szabályos átfordítással keletkezik. A HLA-molekulák azonnal idegenként azonosítják, és bemutatják. Az újantigén a rák immunkezelésének (gyógyoltás) az alapja. Az újantigének két csoportba sorolhatók, a közös (shared antigens) és a sajátos újantigénekre (personalized neoantigens). A közös újantigének gyakoriak a különféle rákos betegekben, ezért széles hatású gyógyoltásban használhatók. A sajátos újantigén egyedi, más rákos betegben nem fordul elő.

túlérzékenyítő antigén* allergen fokozott immunválaszt kiváltó antigén, túlérzékenységi folyamatokat okoz.

túlzóantigén* superantigen olyan antigén, amelyik nem a jelfogó kötőhelyéhez kapcsolódik, társulása tehát nem fajlagos. Kötődhet pl.a jelfogó külső részéhez (β-lánc) vagy az antigén-bemutató sejtek MHC-molekuláihoz (β2-lánc). Ezért képesek válogatás nélkül gerjeszteni többféle T-sejtet is. A T-sejtek 5–25%-át hozzák működésbe ennek következtében nagyon sok citokin képződik, és felborul a biológiai egyensúly; így keletkezik a toxic shock syndrome. Pl. a T-sejteken összekötik a jelfogót az MHCclassII-molekulákkal, „citokinvihar” keletkezik, a B-sejteken pedig az immunglobulinokhoz kapcsolódnak, befolyásolják az antigénfedést vagy IgG-függő sejtfalást.

beágyazódott gén* nested gene (→gén)

CTNNb1 gén (Catenin-béta-1) a β-katenint kódoló gén, a 3-as kromoszómában van (3p22.1). Másulása gyakran mutatható ki különböző rákokban, pl. végbél-vastagbélrák, petefészekrák, medulloblastoma (MDB), pilomatrixoma (PTR). (→β-katenin)

daganatserkentő gén* oncogene (→gén)

fajlagos gén* (→gén) ■ fajlagos mennyiség (→mennyiség)

FHIT ( fragile histidine triad diadenosine triphosphatase) gén a FRA3b gyakori törékenyhelyet (CFS FRA3B) foglalja el a 3-as kromoszómán. A P1-P3-bis(5'-adenozil)-trifoszfát hidroxilázt (más néven: bis(5-adenozil)-trifoszfatáz) kódolja, amely daganatgátló hatású is. Az enzim kiesése kettőződési ártmányt, DNS-ingatagságot és DNS-károsodást okozhat. A FHIT gén károsodása gyakori a rákokban, a rákképződés korai szakászában van szerepe. (→bis(5-adenozil)-trifoszfatáz)

FMR1 ( fragile X messenger ribonucleoprotein 1) gén (egyéb név: fragile X mental retardation; FXA) az X-kromoszóma hosszú karjának végén (Xq27.3) van; törékenyhely. Az FMR1 fehérjét (fragile X messenger ribonucleoprotein 1 protein, FMRP) kódolja. A gén 5’-végén az indító közelében CGG hármasok ismétlődnek általában 10–40-szer, meglehetősen változatosan. Ezeket az ismétleteket AGG-hármasok szakítják meg; valószínűleg ezek rögzítik a hosszú ismétletsort. Ha az ismétletek meghaladják a küszöbértéket (~40 ismétlet), a gén ingataggá válik; betegségek keletkezhetnek, amelyeket FMR1-betegségeknek nevezünk.

Az American College of Medical Genetics a CGG ismétleteket a száma szerint négyféle ismétletválzatot különböztet meg: a szokványos (normal, NL; <45); a közbenső (intermediate/gray zone, GZ, 45–54); az előmásulásos* (pre-mutation, PM, 55–200) és a teljes másulásos* (full mutation, FM, >200) ismétletválzatot. Betegséget az előmásulásos és a teljes másulásos ismétletválzat okozhat, az előmásulásos ismétletválzat azonban egészséges nőkben és férfiakban is előfordul: nőknél 200-ból, férfiaknál 400-ból egy hordozó. (→FMR1-betegségek, FMR1 fehérje, törékenyhely)

génátírás transcription a DNS génszakaszának átírása RNS-sé; az RNS bázissorának kialakítása az adott DNS-szakasz bázissora szerint. Azonos a génműködés fogalmával. A fehérjét képező gének átíródásából elő-mRNS, a fehérjét nem kódolókból nem fehérjeképező RNS-ek (noncoding RNAs) keletkeznek.

Az RNS bázissora mindig az adott DNS-szakasz (gén) kettős szálának egyikéről másolódik. Azt a DNS-szálat, amely átíródik, mintafelületnek (template) nevezzük. Mivel csak kiegészítő bázisok kapcsolódhatnak egymással, az RNS bázissorrendje teljesen azonos lesz az adott gén másik DNS-szálának bázissorrendjével, azzal a különbséggel, hogy a timin helyett az RNS-be mindig uracil épül be. Megegyezés alapján azt a DNS-szálat, amelynek bázissorrendje megegyezik az RNS bázissorrendjével, kódoló vagy pozitív (sense, értelmes) szálnak, a mintául szolgáló pedig negatív (antisense, értelmetlen) szálnak mondjuk. Egy gén bázissorrendjének leírásakor a kódoló DNS-szál bázissorrendjét adjuk meg (5’–3’ irányban), mivel ez határozza meg a fehérjeképződést.

Egyes gének kódoló szála a DNS-lánc egyik szálán, más géneké a DNS-lánc másik szálán van, attól függően, hogy a gén a DNS-ben milyen irányultságú. Egy-egy génben azonban mindig ugyanaz a szál íródik át; nem fordul elő, hogy egyazon génnek egyszer az egyik DNS-szála a kódoló, másszor a másik.

A génátíráskor a polimeráz folyamatosan írja át a gént újra és újra a sejt szükséglete szerint. Ezt irányító rendszerek (erősítők, csendesítők stb.) szabalyozzák

alulátírás a gén szükségesnél ritkább átírása; más néven: génalulműködés.

ellentett átíródás reverse transcription az átírásnak, vagyis a DNS-ről való RNS képződésének a fordítottja: az RNS átírása DNS-sé. A visszugrálatokban és a retrovírusokban megy végbe a fordított transzkriptáz hatására. (→retrovírus, ugrálat)

túlátírás a gén szükségesnél többszőri átírása. Egyezik a géntúlműködés fogalmával. (→génműködés, génkifejeződés)

génátírási folyamat. Az átírásnak három alapeleme van: az átírásfehérjék, a DNS-függő RNS-polimeráz és az indító (promoter), vagyis azok a bázissorok, amelyekhez az átírásfehérjék kötődnek. Emberi sejtekben ez kiegészül a fokozók (enhancers), illetve a csendesítők (repressors) fékező, valamint az elszigetelők (insulators) hatásával. Az átírás azonban az erősítő hatása nélkül is végbemegy, ha a polimeráz kötődik a DNS-hez. Az erősítők és a csendesítők általában távol vannak az indítótól, akár 2–3 M bázispárnyira; hurokalakítással kapcsolódnak. Az átírásban szerepe van még a kialakuló RNS-ek jelzőhatásának is. (→DNS-másolódás)

génátirat* transcript (→átirat, génátírás, génkifejeződés)

génelnevezés a gén nemzetközi hivatalos neve – a Human Genome Organisation (HUGO) Gene Nomenclature Committee állapítja meg. A bizottság egyedi és a tevékenységét kifejező nevet ad mindegyik génnek (leíró génnév). Ez azért lényeges, mert a géneknek – hasonlóan a fehérjékhez – rendszerint sokféle neve van, ezeket használják is. A különböző elnevezések használata zavart kelt. Meghatározza továbbá a gén „jelét” (gene symbol), amely a gén leíró nevéből alakított rövidített forma, rendszerint mozaikszó; szintén egyedi. Általában ezt használjuk a napi gyakorlatban, tudományos közleményekben is – a leíró nevet feloldásként adjuk meg, ha szükséges. (→HUGO)

génfékezés* silencing a génátírás közvetlen szabályozási módja: megakadályozza a génátíródást (transcriptional gene silencing, TGS), rendre átmenetileg. Veleje: a kis közbeavatkozó RNS – az emberi sejtekben meghatározóan az siRNS – bázispárosodással (base-pairing) kötődik a DNS-nek valamely gén átíródását gátló bázissorához. Ez a bázissor általában a génben van, leginkább az indító területén, de lehet a köztesben, sőt a képezőben is; avagy a DNS más részén. A fékezés többféleképpen jöhet létre, pl. a kapcsolódott RNS gátolja a polimeráz továbbjutását, szabályozhatja a DNS és a kromatin metilezését, a kromatin módosulását.

génhatás a gén termékének (fehérje vagy RNS) szerepe a szervezetben.

génhely* locus a génnek a DNS-láncban (a kromoszómában) lévő meghatározott helye. A génhelyet a kromoszómák szerkezeti jelölésével adjuk meg. Például 5q22.1: az 5-ös kromoszóma hosszú karjának 22. sávjának első alsávjában van. (→kromoszóma)

génhiba a gén szerkezetének kóros megváltozása. Magában foglalja a génmásulásokat és géntöréseket is. (→DNS-törés, génmásulás)

génkárosítás génhiba okozása

génkárosító genotoxic a DNS-t károsító ágens (gyógyszer, vegyszer, sugárzás). Átmeneti vagy maradandó DNS-hibát okozhat.

génkifejeződés gene expression az a folyamat, amelyben a gén genetikai üzenete önálló működő termékké (product), mint pl. fehérje, szabályozó RNS válik. A génkifejeződés vegyi folyamatok sorozata, amelyben a génátírásból keletkezett molekula, a génátirat (transcript), további folyamatokkal válik termékké, pl. az elő-mRNS érett mRNS-sé, majd átfordítással polipeptiddé, további módosulással fehérjévé. Ezért nevezzük a génátírás „közvetlen termékét”, az elsődleges RNS-t, átiratnak, nem pedig terméknek. Az átiratból (transcript) mindig kisebb-nagyobb módosulással lesz a termék.

A génkifejeződésnek több eleme van: a kromatinmódosulás, génátírás, átíráskövető változások (post-transcriptional modifications); fehérjeképződésnél az átfordítódás, az átfordításkövető módosítások (post-traslational modifications) és az mRNS lebontása. A génkifejeződés szabályozása végtelenül pontos, a legkisebb hiba a sejtműködés zavarához, a sejt halálához vezet.

gén-alulkifejeződés, géncsendesítés gene underexpression, gene silencing kevesebb géntermék keletkezése. Lehet génalulműködés vagy az RNS-ek tevékenységi zavarának (pl. gátlófehérjék fokozott hatása) következménye.

géntermék gene product a génkifejeződés eredménye, fehérje vagy RNS. A géntermék mennyiségéből következtethetünk a génkifejeződés mértékére.

géntöbbesedés gene amplification valamely gén sokszorozódása (számbeli növekedése); ugyanabból a génből nem egy, hanem kettő vagy több van. A genetikai bizonytalanság egyik formája. Egyes daganatokban igen elterjedt, általában onkogének túltermelődéséhez vezet.

gén-túlkifejeződés gene overexpression a géntermék túlzott képződése. Lehet géntöbbesedés, a szabályozó molekulák (pl. több serkentő (enhancer), kevesebb gátló (silencer) molekula) vagy epigenetikai hatások (pl. fokozott metilezés, hisztonacetilezés) következménye. Kóros mennyiségű géntermék (gén-túlkifejeződés) sejtműködési zavart, betegséget okozhat, pl. a daganatserkentő gének túlkifejeződése rákot.

génkódbőség* degeneracy of genetic code az a jelenség, hogy ugyanazt az aminosavat több bázishármas is kódolhatja. Ez teszi lehetővé, hogy a kódoló szakasz valamelyik bázisának kicserélődése nem feltétlenül változtatja meg az aminosavsort, ugyanaz a fehérje keletkezik. Keletkezhet ugyanis olyan bázis hármas, amelyik ugyanazt az aminosavat kódolja. A genetikai kód tehát fölöslegben van (redundancy).

génmásulás* gene mutation, gene variant DNS kódoló szakaszában bekövetkező másulás. Lehet:

■ A gén szerkezete szerint lehet:

▪ A bázissor változásának a következménye. (→pontmásulás)

▪ Ismétlettöbblet, a génben lévő rövid ismétletek többesedése, mert megváltoztathatja a keletkező RNS-t, fehérjét.

■ A génmásulás következményei szerint háromféle lehet:

▪ Géneltérés, amely betegséget, fejlődési rendellenességet nem okozó génmásulás. Az általa kódolt RNS, fehérje képes megfelelően ellátni az azonos törzsgén által képzett RNS, fehérje feladatát. Lehet előnyös is, ha a törzsfejlődés, a környezethez való alkalmazkodás következtében jön létre, és állandósul az egyén megmaradása érdekében.

- Alapító géneltérés (founder mutation); valamely népességben jellegzetes géneltérés.

▪ Génhiba, amelynek kifejeződése fejlődési rendellenességet vagy más betegséget okoz. Az általa kódolt RNS, fehérje nem képes megfelelően ellátni az eredeti RNS, fehérje feladatát.

- Alapító génhiba (founder mutation) valamely népességben jellegzetes, betegséget okozó génmásulás.

- Géntömeghiba (ultramutation); valamely ráksejtben a különböző génhibák halmozott előfordulása (ultramutated cells, géntömeghibás sejtek). Ilyenek például a POLE-hibás sejtek. A nemzetközi irodalomban találkozunk a hypermutated jelzővel, magyarul: fokozottan génhibás; ilyen például a HR-hiányos ráksejt. A hyper- és ultramutated jelzők megkülönböztetését azonban nem számszerűsítették. (→méhtestrák)

- Rákképződésre hajlamosító másulás olyan csirasejtes génhiba, amely, ha megnyilvánul, rák kialakulásához vezethet. Például a BRCA gén hibái emlő- és/vagy petefészekrákhoz.

■ Keletkezési helye szerint lehet:

▪ Örökletes (csírasejtes) génmásulás* (germline [hereditary] mutation) a csírasejtekben lévő géneltérés/génhiba. A pete- vagy az ondósejttel, esetleg mindkettővel öröklődik, és jelen van az utód mindegyik sejtjében.

A génhiba az anyai vagy apai testi kromoszómákkal öröklődik: az érintett szülőből véletlenszerűen adódik tovább az utódba a kóros vagy az ép gén, vagyis 50% valószínűsége van annak, hogy valaki a kóros vagy az ép gént örökölje.

Az öröklődött kóros gén lappangó: az ép párja ellensúlyozza; arról képződik az ép fehérje, ezért a szervezetben nem okoz eltérést – „észrevehetetlen”. Megnyilvánulásához „második behatás” (second hit [Knudson-féle two-hit elv]) is szükséges; nevezetesen, hogy a sejtben a gén válzata (ép párja) elvesszen (válzatvesztés) vagy hatástalanná váljék (működésvesztés). Szemben a BRCA-hiányos szórványos daganatokkal, amelyekben az indító metilezése (a gén elnémítása) csaknem mindig előfordul, az örökletes változatoknál ez nagyon ritka, leggyakoribb a válzatvesztés.

▪ Szerzett (testi) génmásulás* (acquired [somatic] mutation) a fogamzás után keletkező génmásulás; a sejtosztódással átadódhat a leánysejtekbe. Létrejöhet környezeti hatásokra, osztódási zavarként stb.

■ A másult gének száma szerint lehet:

▪ Egygénes másulás; egyetlen gén másulásából adódó elváltozás, betegséghajlam, betegség (egygénes betegség).

▪ Többgénes másulás; több gén másulásából adódó elváltozás, betegséghajlam, betegség (többgénes betegség). A rosszindulatú daganatok mind ilyenek.

▪ Túlmásulás (hypermutation), olyan sokgénes másulás, amelyben a másulások száma 11–100 megabázisonként. Ráksejtekben fordul elő.

▪ Halmozott másulás (ultramutation), olyan sokgénes másulás, amelyben a másulások száma >100 megabázisonként. Ilyenek például a POLE-hibás sejtek; általában a HR-hiányos ráksejt.

▪ Másulásteher (tumor mutational burden, TMB) a daganatsejtekben előforduló DNS-másulások teljes száma. (→másulásteher)

■ Ismeretlen jelentőségű génváltozás* (variant of unknown significance; VUS) a törzsgéntől való olyan eltérés, amelynek jelentősége még nem tisztázott.

génműködés azonos a génátírás (transcription) fogalmával

génalulműködés a gén csökkent átíródása. A gén átíródik, de nem a szükséges mértékben.

génátirat transcript a génátírásból keletkező elsődleges RNS.

génnémulás a gén egyáltalán nem íródik át.

géntúlműködés fokozott génátíródás. (→génátírás, génkifejeződés)

génpár →génválzatpár

génszármazék (→génkifejeződés)

génszerkezet a gén elemi egységei. Szemben az egysejtűekkel, amelyeknek génjei általában teljes egészében csak a fehérjét képező nukleotidsorból állnak – azaz minden egyes bázis részt vesz a fehérjeképződésben –, az emberi gének nagyobbak, mint egy fehérje képződéséhez szükséges jelrendszer. Ez csak úgy lehetséges, hogy a gének egyes részei nem működnek közre a fehérjék kialakításában. Ennek alapján háromféle alapelemet különböztetnek meg: az indítót (az átírást előkészítő 5’-vég), a képezőket, amelyek kódolják a fehérjéket, valamint a nem kódoló közteseket. (→indító, képező, köztes) A génnek a képezőket és közteseket tartalmazó részét kódoló szakasznak* nevezzük, amely az kezdő bázishármassal indul – ehhez kapcsolódik a polimeráz, elindítva az átírást. A kódoló szakasz vége a záró bázishármas; a polimeráz ezzel kapcsolódva megáll, az átírás befejeződik. A kezdő bázishármas és az indító közötti nukleotidok nem íródnak át, miként a záró bázishármas utániak sem. Az előző az 5’-végi, az utóbbi 3’-végi nem átíródó szakasz (5’-, illetve 3’-UTR [ un translated regiom]). Ezeknek az mRNS végeinek kialakításában van szerepe. (→indító, képező, köztes)

géntermék gene product (→génkifejeződés)

génváltozat a többválzatos gének egyik válzatpárja (→válzatpár). Általános értelemben a gén valamelyik formája.

génválzat* gene allele valamely kromoszómahelyen (genetic locus) lévő gén. Egyike a gén két vagy több lehetséges formája közül. Az emberi gének párban vannak, azaz két válzatból állnak, egyik az anyától, a másik az apától öröklődik. Mindkettő ugyanazt a genetikai jelleget meghatározó fehérjét kódolja, és a kromoszómapár azonos helyén van. (→génválzatpár) A génválzat formái:

▪ azonválzat (homozygous allele) a kromoszómapárján lévő válzattal azonos válzat; azonos válzatpár egyike.

▪ kifejeződő válzat* (codominant allele) olyan génválzat, amely mindig kódol fehérjét, és így részt vesz az egyedség kialakításában, de nem nyilvánul meg. Pl. AB-vércsoport: az AB-vércsoportú egyénnek egy A- és egy B-vércsoportot kódoló génje van, de ezek külön-külön nem nyilvánulnak meg; harmadikféle (AB-vércsoport) változat keletkezik.

▪ köztes válzat* (intermedier allele) a társával azonos erősségű génválzat; nem nyomja el a párját, de nincs is alárendelve.

▪ lappangó válzat* (recessive allele) csak kettős formában kifejeződő génválzat; a lappangó génválzat hatása nem érvényesül, mert az uralkodó párja elnyomja.

▪ válzatmás (heterozygous allele) a kromoszómapárján lévő válzattal nem azonos válzat; különböző válzatpár egyike.

▪ többes válzat* (multiple allele) olyan génválzat (gén), amelynek kettőnél több formája fordul elő valamely népességben. Egy-egy génnek akár 8–10 válzata is lehet. Ezek közül mindig csak kettő van az egyedben. A válzatok különböző társulása többféle jelleget alakíthat ki; valamelyik közüllük jellemző lehet az adott népességre. Két válzatnak az átlagosnál gyakoribb társulását valamely népességben a nemzetközi irodalom linkage disequilibrumnak nevezi (társuláseltolódás*); ez a kétféle válzat gyakoribb keletkezésének következménye.

▪ uralkodó válzat* (dominant allele) mindig kifejeződő és az egyedségben is megnyilvánuló gén.

hibás génválzat szabálytalan bázissorú génválzat (gén), génmásulás (báziscsere/bázisvesztés/bázistöbblet) okozza. Következményét tekintve többféle lehet:

▪ hatásszegény válzat* (hypomorph allele) részlegesen működő hibás génválzat: vagy kevesebb fehérje képződik, vagy olyan fehérje, amelyik csökkent hatású (leaky mutation).

▪ néma válzat* (null/silent allele, amorphic allele) nem működő hibás gánválzat: fehérjét/RNS-t egyéltalán nem kódol (RNA null / protein null), avagy hatástalan fehérje képződik.

A hatrásszegény/néma génválzat megnyilvánulása az egyedségben a párjától függ. Ha a társválzat* ép és kifejeződik, nincs látható hatása. A néma válzat azonban legtöbbször uralkó válzat, és elnyomja az ép párját; nem képződik a megfelelő fehérje (loss of function).

▪ túlműködő válzat (hypermorph allele) fokozottabban kódoló hibás génválzat, vagy olyan, amelyik hatékonyabb fehérjét képez. Mindkét formában növelt a gén hatása (gain of function).

▪ újdon válzat (neomorph allele) más működésű fehérjét/RNS-t képező válzat. Lehet másféle fehérje vagy ugyanaz, de másulás következtében megváltozott tevékenységgel.

glikogén glycogene néhány százezer D-glükózokból, α-glikozidos kötésekkel összekapcsolódó többes szénhidrát. Szerkezetében sok az előgazó oldalánc, ez teszi lehetővé, hogy igény esetén gyorsan szétessen glükózokra. A szénhidrátok glikogén formájában raktározódnak a sejtekben; legtöbb a májban, de jelentős az izomsejtek glikogénkészlete is. A glikogén a szervezetünk tartalék szénhidrátja.

glikogénképződés glycogenesis glikogén képződése glükózokból energia (UTP, uridin-trifoszfát) felhasználásával.

glikogén-újdonképződés glyconeogenesis glikogénképződés fehérjékből, zsírokból, glükóz képződésén keresztül. Lényegében egy nem cukormolekula hozzáadása a glikogénképzéshez, hogy glükóz-6-foszfát keletkezzen. A glükóz-6-foszfát a glikogénképződéshez szükséges.

háztartásgén* housekeeping gene (→gén)

hidrogén hydrogen a legegyszerűbb elem, egyetlen protonból és elektronból áll, az elemrendszer első eleme. A hidrogén protonja kicsi, ezért a pozitív töltése kifejezett, hiszen a töltés jóval kisebb felületen oszlik el, mint a nagy protonoknál. Szabványos nyomáson és hőmérsékleten a hidrogén molekula formájában (H₂) van jelen, mint színtelen, szagtalan, íztelen, nem mérgező, nem fémes, egy vegyértékű, igen gyúlékony gáz.

hidrogénion elektronvesztett vagy elektronnyert hidrogén. Az előbbi (kation) egyetlen proton (H⁺), azonnal kapcsolódik más elemmel. Az utóbbi az anion (H^-), két elektront és egy protont tartalmaz. A hidrogénátadás voltaképpen protonátadás. Hidrogénátadó (protonátadó) molekulák a savak. (→sav, bázis).

JPX gén az X-kromoszóma némításának alapvető génje. A XIST géntől felfelé van 10 kb-nyira. Hosszú nem kódoló RNS-t képez, amely a XIST gén serkentője, meghatározó a XIST megfelelő működésében, az X-kromoszóma némításában. Túlzott, nem megfelelő kifejeződése betegségek sokaságával függ össze.

oxigén az élő szervezet alapeleme, a természetben a hidrogén és hélium után a harmadik leggyakoribb elem. Az oxigénatomban 8 proton és 8 elektron van: kettő a K-, és hat az L-héjon. Élettani nyomáson és hőmérsékleten oxigénmolekula (O₂) formájában van, mely íztelen, szagtalan, színtelen gáz. Az oxigén rendkívül vegyülékeny, mert rendkívül erős elektronelvonó. Elektronelvonó képessége élettani pH = 7-nél is jelentős, de savas környezetben (pH <7) fokozottabb. (→elektronelvonó)

plazmalogén plasmalogen a glikofoszfolipidek egyik fajtája, vinil-éter kötést tartalmaz. A plazmalogének a sejt glikofoszfolipidjeinek egyik sajátos családját alkotják, a sejt hártyáinak alapvető összetevői. A képződés a peroxibontacsban kezdődik az alapállományában lévő DHAP (dihidroaceton-foszfát) acil-DHAP-pá, majd alkil-DHAP-pá alakításával. Az előbbit a GNPAT (gliceronfoszfát O-acetiltranszferáz), a másodikat az AGPS (alkilgliceron-foszfát-szintáz) sarkallja. Az AGPS az acil-DHAP zsírsavait hosszúláncú zsíralkoholra cseréli, amelyet a FAR1 (fatty acyl-CoA reductase 1) hoz létre az acil-KoA-ból. Az alkil-DHAP-ból alkil-G3P (alkil-glicerol-3–foszfát) keletkezik az ADHAPR (acil/alkil-DHAP reduktáz) közreműködésével. Ez az enzim a peroxibontacsban és a plazmahálózatban is megtalálható. Az alkil-G3P a plazmahálózatba szállítódik, ott keletkezik belőle plazmalogén. A folyamat fő szabályozója a FAR1, amely érzékeli a plazmalogén mennyiségét a sejthártyában: magas plazmalogén-szint hatására a FAR1 lebomlik, így lecsökken a plazmalogén-termelés.

A plazmalogén befolyásolja a koleszterin képződését: akár csökkenten, akár fokozottan keletkezik, a koleszterin kevésbé képződik. A plazmalogénképzés zavara összefügg agyi betegségekkel: csökkent a plazmalogén mennyisége az Alzheimer-kórban, a Parkinson-kórban és a tudathasadásban szenvedő betegek agysejtjeiben. Szerepe van még a peroxibontacs-kórképek kialakulásában is. (→peroxibontacs),

POLE gén POLE gene – DNA polimerase epsilon, catalytic subunit (egyéb nevei: FILS; POLE1; CRCS12; IMAGEI) POLε fehérje sarkalló egységét kódolja; a 12-es kromoszómában van (12q24.33). Hibája az olvasókeretet érinti, megváltozik a bázissor: sokszorosan adenin foglalja el a citozin helyét (C>A), ezért mondják túlmásulásnak* (hypermutation). A TCT hármas helyett TAT (TCT>TAT), a TCG hármas helyén TTG keletkezik (TCG>TTG), vagyis egyetlen aminosavas (missense mutation) és záróhármas (nonsense mutation) másulás is keletkezhet. A bázisváltozásokból keletkező fehérjék a ráksejtekben sajátos jelzésrendszert alakítanak ki, és nagyon sok más génhiba jön létre (ultramutated).

A POLE-hibák következtében többféle betegség is kialakulhat: immunológiai kórképek, rákok; a rákos elfajulás kezdeti lépése, elindítója. Legtöbbször méhtestrák (8%) vagy vastagbélrák keletkezik, de petefészek-, emlő-, gyomorrák és glioblastoma is kialakulhat. Sajátos, hogy a POLε-hibás daganatok biológiai viselkedése meglehetősen egyforma, függetlenül a daganat szöveti szerkezetétől – talán azért, mert ez rákképződést elindító génhiba. A POLE-hibás rákok kórjóslata kedvező.

ARID gének az ARID fehérjéket kódolják; nevük innen származik.

ARID1a gén (egyéb nevei: SMARCf1, BAF250A, BAF250, C1orf4, OSA1) az ARID1A fehérjét kódolja. Az 1-es kromoszómán (1p36.11) található. függ össze a Coffin–Siris-kór-2 (CSS2). (→ARID fehérjék)

ARID1b gén (egyéb nevei: BAF250B, DAN15, KIAA1235, OSA2) az ARID1B fehérjét kódolja. Az 6-os kromoszómán található. Hibájával függ össze a Coffin–Siris-kór-1 (CSS1). (→ARID fehérjék)

ARID2 gén (egyéb nevei: BAF200, KIAA1557) az ARID2 fehérjét kódolja. A 12-es kromoszómán található. Hibájával függ össze a Coffin–Siris-kór-6 (CSS6). (→ARID fehérjék)

daganatgátló tumor suppressor a daganatok növekedését akadályozó fehérjék és gének jelölői.

daganatgátló fehérje tumor suppressor protein olyan fehérje, amelynek kikapcsolódása miatt a sejt ráksejtté alakulhat. Ezek a fehérjék a sejtműködés, sejtegyensúly, sejtosztódás folyamataiban vesznek részt. Ha tétlenné válnak, zavar keletkezhet ezekben a folyamatokban.

daganatgátló gén tumor suppressor gene (→gén)

pro- előtag; ’előforma, megelőző’ jelentésű ■ progenitor →előalak ■ prognosis →kórjóslat ■ progression →előrehaladás ■ progression-free survival (→túlélés) ■ prokaryocyte, prokaryote (prokariocita, prokariota) →maghíjas ■ prokollagén (→kollagén) ■ proliferation →burjánzás ■ promoter →indító ■ prophylaxis →megelőzés ■ prospective (→előretekintő) ■ prosthetic group tartozékcsoport (→enzimszerkezet) ■ proteomer néhányas fehérje ■ proteosome →fehérjetestecs (proteoszóma) ■ proteosome-shuttling factor (→fehérjetestecs-szállító jelfogó) ■ proteolysis →fehérjebontás ■ proteome (proteom) →képzett összfehérje ■ proteomer →fehérjenéhányas ■ proteomics képzett összfehérjék tanulmányozása ■ protooncogene daganatossággén ■ protozoon →egysejtű

RNS-közbeavatkozás, RNSi* RNA interference, RNAi (egyéb elnevezések: co-suppression, post-transcriptional gene silencing [PTGS], quelling) a génkifejeződés (génátírás vagy az mRNS-ek átfordítódásának) gátlása fajlagos bázispárosodással kapcsolódó kis közbeavatkozó RNS-ek által. A génfékezés és az mRNS-gátlás folyamatát foglalja magában; a kettő közös elnevezése. A közbeavatkozás vonatkozhat egyetlen génre, géncsoportokra, önző genetikai elemekre* (selfish genetic elements/material).

Az RNSi, vagyis az RNS-közbeavatkozás a génműködés életfontosságú szabályozója: az alapvető sejtfolyamatok – sejtburjánzás, sejtelkülönülés, szervezeti egyensúlyállapot (homeostasis) – génjeinek a működése is ekként szabályozódik. Elengedhetetlen az idegen RNS-ek (vírusok) elleni védekezésben; az idegen mRNS-ek lebontásával jár. A célzott kezelések ígéretes formája, pl. a daganatsejtek mRNS-ei fajlagosan támadhatók a bázispárosodással való kötődés miatt.

génfékezés* a génátírás közvetlen szabályozási módja: megakadályozza a génátíródást (transcriptional gene silencing, TGS), rendre átmenetileg. Veleje: a kis közbeavatkozó RNS – az emberi sejtekben meghatározóan az siRNS – bázispárosodással (base-pairing) kötődik a DNS-nek valamely gén átíródását gátló bázissorához. Ez a bázissor általában a génben van, leginkább az indító területén, de lehet a köztesben, sőt a képezőben is; avagy a DNS más részén. A fékezés többféleképpen jöhet létre, pl. a kapcsolódott RNS gátolja a polimeráz továbbjutását, szabályozhatja a DNS és a kromatin metilezését, a kromatin módosulás.

mRNS-gátlás a génkifejeződés lényeges szabályozási folyamata a sejtplazmában. Főleg az miRNS/siRNS a RISC részeként bázispárosodással kötődik az mRNS-hez, és azt hasítja, vagy csupán az átfordítását gátolja. Az mRNS gátlása visszahat: a génátíródást követően csillapítja a gént (post transcriptional gene silencing, PTGS), szokásosan tartósan. (→RISC)

analog hasonmás (→hasonmásság) ■ analogous protein hasonmás fehérje (→fehérje) ■ analogous gene hasonmás gén (→gén) ■ analogous/analog organs hasonmás szervek (→szervek) ■ analogy →hasonmásság.

antigén–ellenanyag képződmény →immunképződmény

antigénerősség az antigén fajlagos kötődésének és immunválaszt kiváltó képességének a mértéke. Erős antigének nevezzük a B- és T-sejtek által is felismerhető antigéneket. Az antigének erőssége függ:

• Az antigén anyagától, vegyi összetételétől. A fehérjék a legerősebb antigének (főleg szerkezeti merevségük miatt), a szénhidrátok gyengébbek (szerkezetük ismétlődő egységekből áll; ezért könnyen változik), a lipidek nagyon gyenge antigén hatásúak (térszerkezetük nem rögzült). A DNS-, RNS-részek közül általában a nagyobb molekulatömegű és a kevéssé metilezett az erősebb antigén hatású, a kisebb tömegűek és a metilezett formák jóval kevésbé.

• Az antigén vegyi és fizikai (tér-) szerkezetétől, a szerkezet állandósultságától (rögzült szerkezetek erősebb antigén hatásúak).

• Az antigén nagyságától. A <2000 Da tömegű molekuláknak kicsi az antigén hatásuk, kivételek, pl. gyógyszermolekulák azonban vannak.A nagy molekulák viszont erős antigének, mert kevéssé oldódók, és a falósejtek könnyebben feldolgozzák.

• Az antigének lebonthatóságától (az antigén-bemutató sejtek csak a lebontható antigénekből képezhetnek kis peptideket).

• Az antigének biológiai eredetétől (saját, egyedmás*, idegen [auto-, allo-, xeno-] antigének).

antigénfedés* opsonisation (opszonizáció) kórokozók vagy elhalt sejtek antigénjeinek fedése ellenanyagokkal (IgM, IgG1, IgG3) vagy komplementtöredékekkel (C3b, C3d és C4b) jelölésre a sejtfaló sejtek számára. Az ellenanyag/komplementtöredék az antigén-meghatározóhoz (epitope) kötődik, lehetővé téve, hogy kapcsolódjék a falósejt jelfogójával. Az immunsejtek (falósejtek), az elhalt sejtek és a kórokozók sejtfelszíne is negatív töltésű, ezért ezek taszítják egymást. Az antigénfedés ezt a taszítóhatást hidalja át.

antigénfelismerés Csak az immunglobulinok (ellenanyag, B-sejt-jelfogó [BCL]), a TLR (toll-like receptor), az MHC-fehérjék, továbbá a T-sejtek, a nagyfalósejtek és a nyúlványos sejtek ismerik fel az antigént. Az ellenanyagok, a BCL, a TLR és az MHC közvetlenül azonosítják az antigéneket, közvetlenül veszik észre az antigén-meghatározókat. A T-sejtek, a nagyfalósejtek és a nyúlványos sejtek közvetve érzékelik az antigén-meghatározókat.

• A T-sejtek áttételesen, az antigén-bemutató sejtek közvetítésével azonosítják az antigént; az MHC-vel kapcsolt antigén-meghatározót ismerik fel.

• A nagy falósejtek nem az antigént észlelik, hanem az antigén–ellenanyag képződmény Fc-töredékét.

• A nyúlványos sejtek a mannóz-, az Fc- és a DEC205-jelfogóikkal az antigének hordozó részét, illetőleg az antigén–ellenanyag képződmény Fc-töredékét érzékelik.

A sejtek közül tehát csak a nyiroksejtek és az antigén-bemutató sejtek fedezik fel az antigéneket; mindegyik valamelyik felszíni jelfogójával.

antigénhatás Az antigének az ellenanyagokra és a nyiroksejtekre hatnak. Az ellenanyagokkal kapcsolódva tevősítik őket, másrészt együtt alkotják az immunképződményeket (antigén–ellenanyag képződmények). Hatásuk a nyiroksejtekre a nyiroksejtek érettségétől függ: az éretlen nyiroksejtek érését, az érettek gerjesztését okozzák; B- és a T-sejtes immunválaszt váltanak ki. (→nyiroksejtérés) Az antigének a B-sejteket a T-sejtektől függően és tőlük függetlenül is gerjeszthetik. A T-sejt-függő antigének javarészt fehérjék, serkentő hatásukhoz értelemszerűen szükségesek a T-sejtek; ezek képezik a gerjesztődés második jelét. A T-sejt-független antigének szokásosan poliszaharidok, lipidek vagy nukleinsavak, amelyeket az antigén-bemutató sejtek nem képesek feldolgozni és bemutatni a T-sejteknek, következésképpen a T-sejtek nem ismerhetik fel őket; ezért nevezzük ezeket T-sejttől független antigéneknek. Jelölésük TI- (T cell independent) antigének; két fajtájuk a TI1- és a TI2-antigének. A kétféle antigénhatás részleteit a B-sejteknél ismertetem.

antigénhatás-erősség Ez a fogalom a nyiroksejtek gerjesztésének és/vagy az ellenanyag képződésének mértékére vonatkozik. Jelentősége elsősorban az oltásoknál van; a daganatgyógyászatban a HPV-oltásnál. Az antigénhatás függ:

▪ Az antigénerősségtől és az antigénhatás időtartamától (minél tartósabb az antigénhatás, annál kifejezettebb).

▪ Az antigén beadás/bejutás módjától: Az antigének más hatást váltanak ki a nyálkahártyákon és mást a bőrön vagy a bőr alatti kötőszövetbe jutva. Ugyanaz az antigén (pl. a táplálék fehérjéi) teljesen eltérő választ válthat ki a bél nyálkahártyáján át bejutva, mint a bőr alá fecskendezve. Az utóbbinál lassan szívódnak fel, ezért hatásuk kifejezett.

• Az antigén mennyiségétől: az antigén kis mennyiségben immuntűréshez, túl nagyban az immunrendszer megbénulásához vezethet. Közepes mennyiségben a legerősebb hatású – a hatáserősség a Gauss-görbe szerinti.

• Genetikai tényezőktől: ugyanazon antigénre adott immunválasz egyénenként nagyon különbözhet; sőt bizonyos génhibák a T-sejtes immunválasz elmaradását okozzák (károsodik a nyiroksejtképződés vagy az antigén-bemutatás).

• Az életkortól: csecsemőknél szokásosan a 6–12. hónapban alakulnak ki az immunfolyamatok. Időskorban változik az immunológiai válaszadás.

• Az antigénhatás ismétlődésétől: ez az ún. erősítő (booster) hatás – az antigén ismételt bevitele (oltásoknál) sokszorosára növeli hatását a B- és a T-sejtek, valamint az emlékező sejtek kifejezett burjánzása következtében.

• Oltásoknál az antigén hatékonyságát rendre valamilyen adalék hozzáadásával serkentik.

antigénszerkezet Az antigének két részből tevődnek össze: az antigén-meghatározóból és a hordozórészből.

▪ Antigén-meghatározó (epitope) az antigénnek az ellenanyaghoz és a nyiroksejtekhez közvetlenül kötődő része, ez felelős az antigén fajlagosságáért. Az antigén-meghatározó lehet vonalszerű (linear epitope) vagy térhelyzeti (conformational epitope). A vonalszerű meghatározó a polipeptid eredeti aminosav sorrendjének 6–8 tagjából áll; általában a T-sejtek azonosítják. A térhelyzeti meghatározók a fehérjék negyedleges szerkezetével függnek össze, ugyanis ez teszi lehetővé, hogy távoli peptidek egymás mellé kerüljenek, és kialakítsanak antigén-meghatározót. A térhelyzeti meghatározókat szokásosan a B-sejtek észlelik. A szénhidrátokban, a lipidekben, a nukleinsavrészekben általában elektronkötésű szerkezetek az antigén- meghatározók. Jószerével a félantigének is antigén-meghatározók. Az antigén-meghatározók – ellentétben az antigénekkel – mindig az antigén részeként léteznek, oldott formájuk nincs.

Egy-egy nagy antigén felszínén rendszerint több antigén-meghatározó van (vonalasak és térhelyzetiek is); ezek mindegyikére kialakulhat fajlagos, de egymástól független immunválasz. Egyetlen nagy antigén tehát sokféle immunválaszt válthat ki. Az immunválasz mindig egyetlen antigén-meghatározóra jön létre és nem a nagy molekulák [pl. fehérje] antigén-meghatározóinak összességére. A több antigén-meghatározó közül vannak uralkodó jellegűek, ezek keltik a legerősebb immunválaszt, és háttérbe szoríthatják a többi antigén-meghatározó által elindított immunfolyamatokat.

▪ Hordozórész az antigén-molekulának az antigén-meghatározón kívüli része. Részt vesz az immunválaszban.

antigénváltozás az antigén szerkezetének átalakulása. A kórokozók gyakran változtatják antigénjeik szerkezetét; ez az egyik formája az immunrendszerrel szembeni védekezésüknek. A szerkezet változtatásának két, egy lassú és egy gyors formája ismert.

antigén-eltolódás* antigenic drift a vírusok antigénjeinek olyan parányi módosulása, mely megváltoztatja az antigén-meghatározó szerkezetét. Véletlenszerű parányi génváltozások (pontmódosulások) folyamatosak a vírusokban. Legtöbbször nincs különösebb következményük. Előfordul azonban, hogy a parányi átalakulás megváltoztatja az antigén-meghatározó fajlagosságát, és ennek következtében az eredeti antigénnel szemben képződött ellenanyagok már nem kapcsolódnak hozzá. Ezt nevezzük antigén-eltolódásnak, amely a vírusok természetes kiválasztódásának eszköze, az immunvédekezés kijátszása érdekében.

antigénváltás* antigenic shift a vírus antigének átalakulása más antigénekké. Két vagy több vírustörzs, avagy két vagy több vírusfaj génjeinek átcserélődése, aminek következtében új gén és új antigén keletkezik; az eredeti antigén-fajlagosság eltűnik. A keletkezett antigének a szervezet számára teljesen újak; ezért pl. a korábbi oltások már nem védenek ellene. Az antigénváltás az influenzavírusoknál viszonylag gyakori, járványos fertőzésekhez vezet. Hasonló folyamatok figyelhetők meg a rosszindulatú daganatokban is: a kezdetben még erős immunválaszt kiváltó felszíni antigéneket genetikai módosulások megváltoztatják, ezért a korábban keletkezett ellenanyagok már nem kötődnek hozzá.

átfedő gének (→gén)

belrokonmásság*^LM paralogy génkettőződés (duplication event) következtében kialakult rokonmásság.

belrokonmás*^LM paralog/paralogous belrokonmásságban lévő bázissor, gén, fehérje, RNS.

belrokonmás bázissorok*^LM paralogous sequences valamely fajban génkettőződésből keletkező, többé-kevésbé hasonló bázissorok. (→rokonmásság)

belrokonmás gének*^LM paralogous genes (gene paralogs) olyan többé-kevésbé hasonló gének, amelyek kettőződésből jöttek létre; szerkezetük és/vagy tevékenységük változott. A gén kettőződik, hogy a DNS-ben két helyet foglaljon el. A génkettőződés valamely fajban keletkezik, szokásosan szükségszerűségből, de belrokonmás gén előfordulhat két különböző fajban is, ha a fajkeletkezés a kettőződés után ment végbe. (→rokonmásság)

belrokonmás fehérjék*^LM paralogous proteins (protein paralogs) belrokonmás gének által kódolt fehérjék. (→gén)

BRCA gének BRCA genes a BRCA1 és a BRCA2 gén. A BRCA1 a 17-es kromoszóma hosszúkarján (17q21), a BRCA2 a 13-as kromoszóma hosszúkarján található (13q12-13) daganatgátló gén. Mindkettő nagy, ~80 000 bázispárból áll. A kódoló szakaszok nagysága 5,6 (BRCA1), illetve 10,2 kb (BRCA2). A BRCA1 gén 22 képezőt* (exont) tartalmaz, nyolc változata van; az 1-es, 2-es változatának mérete 1863 aminosav. A BRCA2 gén 27 képezőt tartalmaz, és 3418 aminosavból álló fehérjét képez. Ezeknek meghatározó szerepük van a kétszálú DNS-törés hasonmás átrendeződéses* kijavításában. A BRCA1 a helyreállítás kezdetén, a javítófehérjék vonzásában és rögzítésében, továbbá a sejtkör szabályozásában, a BRCA2 pedig a későbbi szakaszában, a DNS-szál tört végeinek egyesítésében vesz részt. Szerepük van a génátíródás szabályozásában is, valamint a kromatin módosításban A BRCA1 az 53BPI (TP53 binding protein) fékezésével elősegíti, hogy a sejt a kétszálú DNS-törést a hasonmás átrendeződéssel javítsa ki.

consensus, másképpen canonical, a molekuláris biológiában törzs ■ consensus gene törzsgén (→gén) ■ consensus protein törzsfehérje (→fehérje) ■ consensus sequence (→bázissor) ■ consensus splicing site (→RNS)

degeneracy of genetic code →génkódbőség

discontinuous, split genes közteses gének* (→gén)

egygénes öröklődés egyetlen gén által meghatározott jelleg átadása az utódnak. Négyféle ismert:

▪ Uralkodó öröklődés (dominant inheritance) (domináns öröklődés) uralkodó válzat által közvetített genetikai jelleg továbbítása a magzatba. A válzat párja nem befolyásolja a megnyilvánulását; ha az uralkodó válzat jelen van, mindig kifejeződik. Az uralkodó válzat származhat az anyától vagy az apától, és 50%-os valószínűséggel adódik tovább; így betegséget okozó másult uralkodó válzat, ha átadódik, az utódban is mindenképpen kiváltja a betegséget. Példa erre a Huntington-kór, amely tehát akkor is kialakul, ha a másik szülőtől az ép válzat öröklődik, azaz beteg szülő esetében 50% valószínűséggel lesz az utód is Huntington-kóros. Mivel ezek a betegek a természetes kiválasztódásban eltűnnek, az uralkodó öröklődésű betegségek jóval ritkábbak, mint a lappangó öröklődésűek.

▪ Lappangó öröklődés (recessive inheritance) (recesszív öröklődés) lappangó válzat által továbbított genetikai jelleg, amely csak akkor nyilvánul meg, ha a válzat párja is lappangó, azaz párban van jelen; vagy ha az uralkodó válzatpárja elvész (válzatvesztés) vagy elnémul, például módosulás, másulás vagy gátlóhatások következtében.

▪ Kifejeződő öröklődés* (codominant inheritance) két együttesen kifejeződő génválzatpár hozza létre. Mindkét válzat (szemben a köztes öröklődéssel) ugyanolyan mértékben kifejeződik, mintha külön-külön határoznák meg a jelleget. Például az AB-vércsoport: az AB-vércsoportú egyénben a vércsoportot meghatározó gén két válzata, egy A- és egy B-válzata van jelen. A kettősük által meghatározott vércsoport esetében (például vérátömlesztésnél) egyforma mértékben (és nem köztes állapotként) nyilvánulnak meg mind az A, mind a B vércsoport sajátságai, mindkettőt figyelembe kell venni, azaz egy harmadikféle (AB-vércsoport) változat keletkezik.

▪ Köztes öröklődés (intermediate inheritance, incomplete dominant inheritance) egyenlően kifejeződő válzatok hozzák létre, egyik sem nyomja el a másikat, a keletkező jelleg a kettő közötti. Ez úgy képzelhető el, hogy a génpár egyike által képzett fehérje szintje sem 100%-os; a két fehérje 50–50%-ban van jelen, és mindegyik érezteti hatását.

▪ Többválzatos öröklődés (multiple allele inheritance) a génnek az adott fajban kettőnél több válzata létezik; az egyed genetikai jellege attól függ, hogy melyik két válzatot örökölte. Szintén példája az AB0 vércsoport. A három leggyakoribb válzat A, B és 0; ebből kettő található meg egyetlen egyedben, és ez a kettő határozza meg a vércsoportot: Ha A és A illetve A és 0 válzat van jelen, a vércsoport A (az A válzat az uralkodó a 0-val szemben). Ugyanígy, ha B és B, illetve B és 0 válzat van jelen, a vércsoport B (a B válzat szintén uralkodó a 0-val szemben); ha két 0 válzat van, a vércsoport 0; míg ha A és B van együtt, a vércsoport AB (l. fent).

ellenanyag–antigén kapcsolódás az ellenanyag Fab-szakaszának kapcsolódása az antigénhez a változó (V_H és V_L) gomolyokkal. (→ellenanyagok szerkezete) A V_H és V_L gomolyokban vannak állandó sorrendű aminosavszakaszok (framework region [FR]) és három változó sorrendű szakasz (complementarity-determining regions [CDRs]; CDR1, CDR2 és CDR3); a CDR3 a legváltozékonyabb. A V_H és V_L hat változó aminosavsora együtt ismeri fel és köti meg az antigén-meghatározót, mindegyik karon külön. Vagyis egy ellenanyag – mivel két Fab-szakasza van – két azonos vagy különböző antigén-meghatározóhoz kapcsolódhat, jelentősen fokozva az antigének hatékonyságát. Kapcsolódhat pl. egy kórokozó két antigénjéhez, vagy két kórokozóhoz.

A hat változószakasz háromirányú „zsebet” (three-dimensional pocket) alkot; az antigén ebbe illeszkedik saját tükörképeként. A zsebek mintázódnak fajlagosan az antigén-meghatározóknak megfelelően, azaz ezek felelősek az ellenanyagok fajlagosságáért. A társult ellenanyagok, mint pl. sIgA, sIgM, több ponton is kötődhetnek. A kapcsolódás visszafordítható, gyenge kötésekkel (hidrogénkötések, töltésvonzás, sóhidak, van der Waals-kölcsönhatás) jön létre.

A kötődések mértékét kétféle mutatóval jellemezzük:

• Kötéserősség* (affinity, affinitás) egyetlen Fab és az antigén kötődésének erősségét, vagyis az egy pontban (monovalent) kötődés erősségét fejezi ki. Az antigénhez erősen kapcsolódó ellenanyagok (high affinity antibodies, antigénfogékony ellenanyagok) gyorsan hatnak, és már kevesebb is hatásosabb a fertőzéssel szemben, mint a gyengébben kötődőkből (low affinity antibodies).

• Összkötéserősség* (avidity, aviditas) az ellenanyagok összessége által létrehozott kapcsolódás erőssége, vagyis a több pontban (multivalent) kapcsolódás összesített erőssége. Függ a kötéserősségtől, a kapcsolódások számától és az antigén, ellenanyag szerkezetétől.

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos antigén–ellenanyag kölcsönhatást: az elsődleges az antigén és az ellenanyag kötődésének közvetlen következménye, például az ellenanyag kapcsolásakor megváltozik az antigén szerkezete. A másodlagos az antigénhez kapcsolódott ellenanyagok által kiváltott hatás, például az antigénhez kötődött immunglobulinok Fc-részeinek végrehajtó sejteket gerjesztő hatása.

ellenanyag–antigén képződmény →immunképződmény

epitope antigénmeghatározó (→antigén)

fajrokonmásság orthology a törzsfejlődésben fajelkülönülés (speciation event, orthologs) következtében létrejövő rokonmásság. Olyan többé-kevésbé hasonló bázissor vagy az általa kódolt fehérje/RNS, amelyik közvetlen elődtől adódik át a szétváló fajokba.

A fajrokonmás fehérjéket, géneket stb. angolul conserved-nek is nevezik; magyarul törzsökös*, pl. törzsökös fehérje/gén. (→törzsökös)

fajrokonmás ortholog/orthologous fajrokonmásságban lévő bázissor, gén, fehérje, RNS.

fajrokonmás bázissor orthologous sequences fajelkülönülésben (speciation event, orthologs) az elődfajból átadódó bázissor; fajelkülönülésből származó rokonmás bázissor. A fajrokonmás bázissor a két fajban eltérővé válhat, vagyis nem minden részletében ugyanaz. (→bázissor)

fajrokonmás gének* orthologous genes (gene orthologs) különböző fajokban lévő, közös őstől származó gének; fajelkülönülésből (speciation event, orthologs) származó rokonmás gének. Ezek szerkezet és az általuk kódolt fehérje/RNS szempontjából is viszonylag hasonlóak, de lehetnek lényegesen eltérőek is. (→gén)

fajrokonmás fehérjék* orthologous proteins (protein orthologs) a törzsfejlődésben fajelkülönülés (speciation event, orthologs) következtében elkülönült, közös elődtől származó gének által kódolt fehérjék; fajelkülönülés következtében létrejövő rokonmás fehérjék. Az ilyen fehérjék aminosavlánca hasonló, legalábbis közös jellegzetes aminosavmaradék-soruk van. A fajrokon fehérjék működése – szerkezeti hasonlóságuk ellenére – eltérhet. (→fehérje)

founding mutation alapító génhiba (→génhibák)

főszövetegyező géncsoport (egyéb nevei: MHC gének, HLA) major histocompatibility complex, MHC a 6-os kromoszóma rövid karján (6p21) elhelyezkedő géncsoport, amely olyan sejtfelszíni fehérjéket kódol (MHC-fehérjék), amelyek segítik az immunrendszert a testidegen molekulák felismerésében; a testidegen és a testazonos molekulák megkülönböztetésében. A géncsoport 4 Mb hosszú (a DNS 0,13%-át teszi ki), igen sok gént foglal magában, mindegyiknek számos válzata ismert. Ez teszi lehetővé az MHC-fehérjék sokféleségét, az egyének közti különbözőségét. Az emberi MHC géneket HLA-géneknek (human leukocyte antigens, HLAs) nevezzük. Két osztályukat, az MHC1- és az MHC2-osztályt (class I és class II MHC complex) különítik el.(→MHC-fehérjék)

hasonmásság analogy a biológiában nem közös elődtől/őstől származó két vagy több hasonló szerv (pl. a madár és a darázs szárnya: mindkettő azonos feladatra szerveződött, de nem közös eredetű), molekula vagy azok részének viszonya. Az orvostudományban a hasonmásság fogalmát leginkább a nem közös eredetű, de többé-kevésbé hasonló feladatú és/vagy szerkezetű molekulákra vonatkoztatjuk. Általában környezeti hatásra, a környezethez való hatékonyabb alkalmazkodás érdekében, de egymástól függetlenül jöttek létre (convergent evolution).

hasonmás* (biológiai) analog olyan nem közös eredetű szerv, molekula stb., amely szerkezetében és/vagy tevékenységében igen hasonló. Közös feladatra szerveződött.

hasonmás fehérjék* analogous proteins (protein analogs) szerkezetében és vagy működésében hasonló, de más-más eredetű fehérjék. Ezeket nem közös eredetű gének kódolják. (→fehérje)

hasonmás gének* analogous genes (gene analogs) hasonló feladatú fehérjét kódoló, de nem közös őstől származó (nem azonos géncsaládba tartozó) gének. (→gén)

hasonmás RNS* analogous RNA kizárólag RNS örökítőanyagú vírusokban fordul elő. Nem közös őstől származó, hasonló tevékenységű RNS-ek.

hasonmás szervek* analogous/analog organs ugyanarra a feladatra szerveződött, de nem közös eredetű szervek, pl. a madarak és a méhek szárnya.

hasonmás vegyület* analog, analogous compound olyan vegyület, amely szerkezetében hasonlít egy másikhoz, de összetevőiben egy-két ponton különbözik: egy vagy több atom/hatócsoport más. Pl. hasonmás gyógyszerek (analog drugs): szerkezetükben hasonló, de vegyi és biológiai tulajdonságukban eltérnek. Ismerünk nukleotid hasonmásokat, ezek kicsit mások, mint a szokványos bázissorú nukleotidok, de képesek beépülni a DNS megfelelő részébe, viszont más kölcsönhatásokat létesítenek.

hidrogénkötés (hidrogénhíd, H-híd) összekapcsolás hidrogénatom részvételével: az egyik molekula hidrogénje kapcsolódik a másik molekula nagy elektronegativitású atomjának szabad elektronpárjához (az elektronkötésben nem résztvevő vegyérték elektronpár); hidat képez közöttük. Viszonylag erős (~0,2 eV, 12–30 kJ/mol) kapcsolódás: egy nagyságrenddel haladja meg a kétsarkú kölcsönhatások erejét, és egy nagyságrenddel gyengébb az elektronkötés erejénél.

Oka az, hogy a hidrogén protonja meglehetősen kicsi, ennek következtében a pozitív töltése kifejezett, hiszen a töltés jóval kisebb felületen oszlik el, mint a nagy protonoknál. Az elektronkötésben a hidrogén az egyetlen elektronjával vesz részt, protonja viszonylag szabaddá válik, és erős vonzerejével vonzza a közelében lévő elektronegatív atom elektronjait, lehetővé téve a kapcsolódást. A hidrogénkötés kialakulásának tehát három feltétele van:

▪ olyan molekula, amelynek valamelyik elektronkötésében hidrogén vesz részt,

▪olyan másik molekula, amelynek van nem kötő elektronpárú, erősen elektronegatív atomja,

▪és hogy a két molekula viszonylag közel (0,3 nm) kerüljön egymáshoz.

A hidrogénhíd csak az oxigén, a nitrogén és a fluor (pillératomok) között létesül – a feltételek csak ezek kapcsolódásaiban adottak. A hidrogénkötéshez szükséges részpozitív hidrogén jóformán csak az O–H, N–H, F–H kötődésekben keletkezik, a hidrogénkötés pedig csakis az O–H, N–H és F–H csoportok O–H, N–H és F–H csoportokkal való társulásakor jöhet létre: pl.

Más, például a szénatomhoz (C) kapcsolt hidrogén nem képes hidrogénkötésre, mert a C–H csoport elektromosan semleges: az elektronok eloszlása az atomok között egyenlő. Jóllehet részleges pozitivitás, negativitás ezekben is létrejöhet, de ez nem elegendő a hidrogénhíd kialakításához.

A hidrogénhíd általában molekulák között jön létre, pl. DNS-ben, fehérjékben, de előfordul molekulán belül is, pl. az acetilacetonban.

hidrogén-peroxid hydrogen peroxide gyenge sav, erős elektronelvonó; szerepe van a szabadgyökök keletkezésében. Képlete: H₂O₂. A víznél sűrűbb, halványkék, oldatban szagtalan, színtelen és keserű ízű, párolog (párolgása a szemeket ingerli). Fertőtlenítő hatású, az orvosi gyakorlatban pl. a sebek fertőtlenítésére használjuk.

homo- ■ homogeneous egynemű ■ homologous (homolog) rokonmás ■ homologous chromosome kromoszómapártag (→kromoszóma) ■ homologous protein rokonmás fehérje (→fehérje) ■ homologous gene rokonmás gén (→gén) ■ homologous recombination →szülőmás átrendeződés* ■ homologous recombination repair (HRR) →rokonmás átrendezés* ■ homologous RNA rokonmás RNS (→RNS) ■ homologous sequence rokonmás bázissor­ (→bázissor) ■ homology →rokonmásság

Hoogsteen-féle hidrogénkötések Hoogsteen hydrogen bonds a DNS-ben előforduló olyan hidrogénhidak, amelyek mások, mint a DNS szálait összekötő, vagyis az adenin és a timin, illetve a guanin és a citozin között létrejövő hidrogénkötések (Watson–Crick-féle hidrogénkötések). Ilyenek alakulhatnak ki, pl. ha a purinbázis elfordul, és az 5-ös gyűrűje kapcsolódik pirimidinhez, nem pedig a hatos gyűrű, avagy két azonos purinbázis (adenin–adenin; guanin–guanin) között stb. (→G-négyes)

A Hoogsteen-féle hidrogénkötések másodlagos DNS-szerkezeteket hoznak létre a DNS számos helyén. Ezek többnyire ingatag szerkezetek, sokszor csak átmenetiek, de a hozzájuk kapcsolódó fehérjék rögzíthetik, állandósíthatják.

Jelentősen megváltoztathatják a bázispár viszonyait is, ami befolyásolhatja a fehérjék általi felismerésüket, a DNS-hibajavítást, a DNS-kettőződést. (→DNS-szerkezet)

housekeeping gene háztartási gén* (→gén)

inzulin/IGF1 és az androgének Kétféleképpen befolyásolja az androgének képződését. Egyrészt a GnRH–LH/ACTH vonalon serkenti, másrészt közvetlenül az inzulinjelvonalon, amely – mint a fentiekben ismertettem – serkentő és gátló is lehet.

• Növeli a tüszők toksejtjeiben az androgének képződését; fokozza a szteroidképző sejtekben a CYP17A1 és a 3βHSD enzimek működését. A CYP17A1 hatása az LH-hoz kapcsolódva hatványozódik, amelynek magyarázata az inzulin és az LH jelátvitelének kapcsolódásában keresendő.

• GTH-szerűen, leginkább LH-ként hatva serkenti a tüszők tok- és granulozasejtjeit; ennek is szerepe van az androgénképzés fokozásában.

• Fokozza az agyalapi sejtek érzékenységét a GnRH-val szemben, és megzavarja a szabályos GTH-kiáramlást.

• Növeli az ACTH hatását az androgénképző sejtekre: ACTH adásakor a mellékvesekéreg sejttenyészetében több androgén képződik, ha inzulint is adnak.

▪ Az inzulintöbblet csökkenti az SHBG keletkezését, ezáltal lesz több szabad tesztoszteron, amelynek szerepe van a kórkép kialakulásban.

• A CRH–ACTH rendszert nem módosítja.

közteses gének* discontinuous, split genes (→gén)

nested gene beágyazódott gén^SP (→gén)

nitrogén-monoxid nitric oxide vízben kevéssé, zsírban jól oldódó gáz. Párosítatlan elektronja van (szabad gyök), ezért életideje rendkívül rövid (<30 másodperc). A sejtfal lipidrétegén könnyen átjut, a sejtek közt szabadon terjed. Sok sejtfolyamat szabályozója, a sejtben az guanilát-ciklázhoz kötődik. A kapcsolódás hatására a GTP-ből cGMP keletkezik, amely számos jelközvetítés folyamatosítója. (→cGMP, guanilát)

oncogene (onkogén) daganatserkentő gén (→gén)

ortholog →fajrokonmás* ■ orthologous genes fajrokonmás gének (→gén) ■ orthologous proteins (protein orthologs) fajrokonmás fehérjék (→fehérje) ■ orthologous sequences fajrokonmás bázissorok (→bázissor) ■ orthology fajrokonmásság

örökletes daganatokat vizsgáló sokgénes készletek* multigene hereditary cancer testing panels Gyárilag összeállított olyan készletek, amelyek számos, az öröklődő daganatokban szerepet játszó gén egyidejű vizsgálatát teszik lehetővé. Módszertanilag NGS alapúak. Például örökletes emlő- és petefészekrák esetén a BRCA1 és BRCA2 gén mellett további 23 gén, továbbá egy génszabályozó rész vizsgálatára alkalmas (→PALB2, CHEK2, BARD1, BRIP1, RAD51C, RAD51D, TP53, MRE11A, RAD50, NBN, FAM175A, ATM, STK11, MEN1, PTEN, CDH1, MUTYH, BLM, XRCC2, MLH1, MSH6, PMS2, MSH2, 3’ UTR of EPCAM).

ösztrogéntöbblet az ellensúlyozatlan ösztrogénhatás és az összösztrogénhatás fogalmának közös elnevezése.

ellensúlyozatlan ösztrogénhatás unopposed estrogen az ösztrogén–progeszteron arány eltolódása az ösztrogén javára. A megfelelő ösztrogén–progeszteron arány a női nemi szervek szabályos működésének letéteményese; eltolódása zavart kelt. Három formáját különböztetjük meg:

▪ Rövid idejű erős ösztrogénhatás. Veszteglőtüsző következménye. A többé-kevésbé szabályosan érett tüsző (Graaf-tüsző) nem reped meg, tovább növekszik (veszteglőtüsző, persistent follicle), és bőséggel képez ösztrogént. Ennek hatására, viszonylag rövid idő alatt a méhnyálkahártya gyorsan nő, jelentősen megvastagszik, túlteng (endometrial hyperplasia).

▪ Tartós gyenge ösztrogénhatás. A tüszőérés zavarának következménye. A tüszők nem érnek meg teljesen, idő előtt visszafejlődnek, ezért nem keletkezik sárgatest. Ilyenkor egyszerre több tüsző érhet különböző mértékben, vagy egyik érését, pusztulását egy másik érése, majd sorvadása követi, és ezek legkülönbözőbb változatai fordulhatnak elő. A tüszők nem termelnek egyszerre sok ösztrogént, sőt kevesebbet, mint a szabályosan érők, de mivel az elváltozás hetekig, hónapokig, sőt éveken keresztül is tarthat, az ösztrogénhatás összeadódik a méhnyálkahártyában.

▪ Kimerült petefészeki ösztrogénhatás*. A változókorban a vérzés megszűnése a petefészkek kimerülésének a következménye: megszűnik a tüszőérés, a tüszőrepedés, a sárgatest képződése. A petefészkek ösztrogénképzése azonban nem áll le; kevés ösztrogén az érésnek induló, de gyorsan elsorvadó tüszőkben még évekig képződhet, többé-kevésbé folyamatosan. Ennek hatására a méhnyálkahártya valamelyest burjánzik, rendszerint szabálytalanná válik. A csekély mértékben növekvő méhnyálkahártya fenntartására elegendő a képződő ösztrogén, és mert lényeges ösztrogéningadozások sincsenek, a méhnyálkahártya nem válik le, nem keletkezik vérzés. A tüszőállomány teljes kimerülésével az ösztrogénképződés is megszűnik, és a méhnyálkahártya visszafejlődik, elsorvad.

összösztrogénhatás (élethossznyi ösztrogénhatás) lifetime estrogen exposure a nő élete folyamán képződött, méhnyálkahártyát érő összes ösztrogénhatás. A hóvérzérzések* számával és az állapotossággal függ össze. A korai serdüléssel és/vagy késői vérzéselmaradással többször van havibaj, összességében sok ösztrogén hat a méhnyálkahártyára. A várandósság alatt nincs méhnyálkahártya, ezért a szülések számával lényegesen kevesebb a méhnyálkahártyát érő összes ösztrogénhatás.

paralog belrokonmás*^LM ■ paralogous genes belrokonmás gének (→gén) ■ paralogous proteins (protein paralogs) belrokonmás fehérjék (→fehérje) ■ paralogous sequences belrokonmás bázissorok (→bázissor)

párhibajavítás* mismatch repair, MMR A DNS sokszorozódásakor az új DNS-szálon (leány DNS) keletkezett nukleotidhibák (bázishibák: bázisvesztés, bázistöbblet, párhibák) helyreállítási módja; tehát a párhibák és a párosodáshibák javítását is magában foglalja. Nevezik post-replicative DNA mismatch repair systemnek is. A párhibajavítás fehérjéi kizárólag a leány DNS-szálat veszik célba; ezt a metilezettség hiánya alapján azonosítják (ezért mondják methyl mismatch repairnek is): a leány DNS-szál a keletkezéskor rövid ideig még nem metilezett, szemben a metilezett szülői DNS-szállal..

hiányos párhibajavítás* mismatch repair deficiency, MMRd a párhibajavítás folyamatának zavara.

párhibajavító fehérjék* →MSH2, →MSH3, →MSH6, →MLH1, →MLH3, →PMS2

párhibajavító gének* mismatch genes a párhibajavításban résztvevő fehérjéket (MSH2, MSH3, MSH6, MLH1, MLH3, PMS2 stb.) kódoló gének.

PAX ( paired bo x) gének Pax genes átírásfehérjéket kódoló géncsalád. Jellegzetességük a párdoboz* (paired box), valamint a párszerű hasondoboz* (pair-typed homeobox) és a nyolcpeptidkódoló bázissor (octapeptide-coding region). Az utóbbi kettő megléte szerint négy alcsaládot különböztetünk meg:

▪ az elsőbe a PAX1 és PAX9 tartozik – nincs bennük párszerű hasondoboz;

▪ a másodikat a PAX2, PAX5, PAX8 alkotja – a párszerű hasondoboz csak részben van meg;

▪ a harmadikban a PAX3 és PAX7 van – tartalmazzák mind a három elemet;

▪ a negyedikbe pedig a PAX4-et és a PAX6-ot soroljuk – belőlük a nyolcpeptidkódoló bázissor hiányzik.

Összesen tehát 9 PAX gén ismert, ezek nem csoportosan helyezkednek el: PAX5 9p13. Működésük az ébrényi fejlődés lezárulásával többnyire befejeződik, néhány szövetféleségben azonban megmarad. A PAX gének másulása, működészavara összefügg betegségek, pl. rákok kialakulásával.

polygenetic inheritance, quantitative inheritance →többgénes öröklődés

pseudogenes álgének (→gén)

rákgéntár* The Cancer Genome Atlas (TCGA) a National Institutes of Health, U.S. Department of Health and Human Services két részlege, a National Cancer Institute (NCI) és a National Human Genome Research Institute (NHGRI) által összeállított olyan adattár, amely a rákokban előforduló géneltéréseket tartalmazza. A rákgenetikai kutatás és a rákgenetika gyakorlati alkalmazhatóságának tanulmányozására hozták létra. Ez a hatalmas (~3 petabite) adattár a kutatók számára szabadon hozzáférhető.

rendszer, környezet system, surroundings természettudományi fogalmak. A rendszer a világ (az anyagi valóság) vélt vagy valós határfelülettel elkülönített része, amelyet magunk választunk ki. Ilyen értelemben számtalan rendszer lehet, fizikai, vegyi és biológiai rendszerek sokasága. Például kémcsőben lévő folyadék, terem és tartozékai, vagy akár a Föld légköre, avagy gáz a léggömbben rendszer (a gáz eloszlásának, mozgásának és a léggömb falának a rendszere). Ami a rendszeren kívül van, az a környezet (surroundings). Vegyi rendszer például a vegyi anyagok keveréke, környezete az edényzet és minden más körülötte. Biológiai rendszer például a nyirokkeringés, az immunsejtek rendszere, környezete a szervezet többi része. Elemi biológiai rendszer a sejt; környezete a sejtkörüli állomány.

A rendszert állapotjellemzőkkel írjuk le, mint hőmérséklet (T), nyomás (p), térfogat (V), anyagmennyiség (n) stb. Ennek alapján lehet állandó nyomású (izobar), állandó hőmérsékletű (izoterm) és állandó térfogatú (izochor).

A rendszer és a környezet kölcsönhatása szerint háromféle rendszert különböztetünk meg: elszigetelt, zárt és nyílt rendszert.

▪ Elszigetelt a rendszer, ha a határfelületén sem anyag, sem energia nem léphet át. Tehát a rendszerrel energiát sem közölhetünk, és nem is vonhatunk el.

▪ A zárt rendszer határfelületén energia átléphet, de anyag nem. Tehát energiát cserélhet a környezetével, például melegítjük. A zárt rendszer lehet állandó és változó térfogatú. Állandó például egy lezárt kémcső; térfogata nem változik. A dugattyús henger térfogata változik, függően a dugattyú állásától.

▪ A nyílt rendszer határfelületén az anyag is átléphet, nem csak az energia. Ilyen például egy folyadékot tartalmazó nyitott kémcső. Adhatunk hozzá vagy kiönthetünk belőle folyadékot. Melegítéssel pedig energiaváltozást idézünk elő.

A biológiai rendszerek nyílt rendszerek.

A kölcsönhatást a rendszer fala határozza meg, például a hő szempontjából a fal lehet hőszigetelő (adiabatikus) – ilyen az elszigetelt rendszer fala; féligáteresztő (szemipermeábilis) vagy éppen hővezető.

A rendszereket csoportosíthatjuk a rendszer mérhető tulajdonságainak térbeli eloszlása szerint is:

▪ Egynemű rendszer homogeneous system (homogén rendszer): mérhető tulajdonságai (állapotjellemzői) minden ponton egyformák. Például egy jól elegyített oldat – hőmérséklete, nyomása stb. minden részében azonos.

▪ Egyenetlen rendszer nonhomogeneous system (inhomogén rendszer): mérhető tulajdonságai folyamatoson, lépésről lépésre változnak. Például ha egy fémdarabot melegítünk, annak hőmérséklete folyamatosan nő, nem ugrásszerűen változik.

▪ Egyveleg rendszer heterogeneous system (heterogén rendszer): mérhető tulajdonságai ugrásszerűen változnak. Például olvadó jég, amely az olvadása egy pontján folyadékká (víz) alakul, állapota ugrásszerűen változik. Egyveleg, mert szilárd és folyékony összetevői is vannak.

rendszerállapot* system state, thermodinamic state a rendszer mérhető fizikai tulajdonságainak összessége egy adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy az állapot miként alakult ki.

rendszeregyensúly* system equilibrium a rendszert alkotó részecskék egyenletes eloszlása. Az állapothatározók egyike sem változik.

rokon gének* (→gén)

rokonmásság* homology a biológiában közös elődtől/őstől leszármaztatható két vagy több hasonló szerv, molekula vagy azok részének viszonya. Bennük hasonló jellegzetesség/vonás (homologous trait) van; működésük lehet egyforma, de eltérő is. A biológiai rokonság legtöbbször fajelkülönülés (speciation event) következménye – ezt nevezzük fajrokonmásságnak (orthology) –, de létrejöhet fajon belül is – ez a belrokonmásság (paralogy).

A szerkezeti hasonlóság még nem feltétlenül jelent rokonságot; a hasonlóság véletlen következmény is lehet. Tehát nem minden bázishasonlóság (sequence similarity) génrokonság, és nem minden aminosav-hasonlóság fehérjerokonság.

rokonmás* (biológiai) homolog olyan rokonságban lévő (közös elődtől/őstől származó szerv, molekula stb., amely szerkezetében és/vagy tevékenységében eltér a társától.

rokonmás bázissorok* homologous base sequences közös elődtől származó DNS-bázissorok, pl. gének, ismétletek. (→bázissor)

rokonmás fehérjék* homologous proteins (protein homologs) a törzsfejlődési közös elődtől származó gének által kódolt fehérjék. Aminosavsoruk általában hasonló, de lehet eltérő is, csak kisebb részlet, pl. egy-egy gomoly egyezik, avagy csak a térszerkezetükben hasonlítanak egymásra. Ugyanígy a működésük is lehet egyező, de eltérő is. Két formát különböztetünk meg: belrokonmás fehérjék és fajrokonmás fehérjék. (→fehérje)

rokonmás gének* homologous genes (gene homologs) közös őstől/elődtől származó gének. A bázissoruk többé-kevésbé azonos, de az általuk kódolt fehérjéknek lehet eltérő feladata. Két formájuk van: a fajrokonmás gén és a belrokonmás gén. (→gén)

rokonmás kromoszómák* homologous chromosomes a kromoszómapárok tagjai, egyik az apától, másik az anyától származik. Szerkezetük és bennük a gének helyzete, sorrendje megegyezik. (→kromoszóma)

rokonmás RNS, RNS-bázissorok* homologous RNA/RNA sequences RNS örökítőanyagú vírusok közös elődtől származó RNS-e/RNS-bázissora.

rokonmás szervek homologous/homolog organs →fajrokonmás szervek.

szénhidrogének hydrocarbons csak szén- és hidrogénatomokból álló szerves vegyületek, amelyek összekapcsolódva láncokat képeznek (nyíltláncú ~) vagy gyűrűs szerkezeteket (zártláncú ~) alakítanak ki. Megkülönböztetünk telített és telítetlen szénhidrogéneket (saturated, unsaturated hydrocarbons). A telített szénhidrogénekben csak egyes kötések vannak, nincs szabad kötés. A telítetleneknél szabad kötéshelyű szénatom van, egy hidrogénatom hiányzik. A telített nyíltláncú szénhidrogének az alkánok, a telített gyűrűs szénhidrogének a cikloalkánok (gyűrűs alkánok). A telítetlen nyíltláncú szénhidrogének az alkének és alkinek, a telítetlen gyűrűs szénhidrogének az alkánok.

többgénes öröklődés polygenetic inheritance, quantitative inheritance olyan jelleg öröklődése, amelyet két vagy több gén határoz meg. Mindegyik kifejeződik, az általuk kódolt fehérjék együtt hozzák létre az egyedségi jelleget, például a testmagasságot, vérnyomást, értelmi képességet; ezekben számos gén által kódolt fehérje vesz részt, a hatásuk összeadódik. A keletkezett jellegnek számos változata lehetséges; a változatok folyamatosak, és számszerűsíthetők, például a magasságot cm-ben fejezzük ki.

törzsökös* biológiai értelmezésben a törzsfejlődésben a fajokban tartósodott, jószerivel változatlan maradt.

törzsökös gén/bázissor* conserved, highly conserved gene/sequence (→bázissor, gén)

trans- ’át, keresztül’ jelentésű előtag ■ trans-acting regulatory elements, TREs bázissor-szabályozók (→bázissor-szabályozás) ■ transcript →átirat ■ transcription transzkripció →átírás ■ transcription factor transzkripciós faktor →átírásfehérje ■ transcription start site, TSS átíráskezdethely* (→indító) ■ translation, transzláció →átfordítás ■ translocation transzlokáció áthelyeződés (reciprocal translocation átcserélődés*) ■ translocon hártyajárat* (→plazmahálózat) ■ transmembrane (protein) hártyaátjáró (→fehérje) ■ transposon, transposable elements (transzpozon) →ugrálat

vegyülő oxigénelemek* reactive oxygen species, ROS oxigént (O₂-t) tartalmazó rendkívül vegyülő atomok, molekulák, ionok, gyökök. Ilyenek a szuperoxid-anion (∙O₂^-), a peroxidion (O₂^-2), a hidrogénperoxid (H₂O₂), a hidroxilgyök (∙OH), a hidroxidion (OH^-), a nitrogénoxid (NO∙), maga az oxigénmolekula is stb. (A ∙ a párosítatlan elektront jelöli.) Közülük a párosítatlan elektront tartalmazók a szabadgyökök; sejtbiológiai szempontból a szuperoxid-anion (∙O₂^-) és a hidroxilgyök (∙OH) jelentős.

A nemzetközi reactive oxygen species, ROS fogalmán a gyakorlatban az oxigént tartalmazó szabadgyököket értik (oxygen radicals), jelentőségüket ebben az értelemben tárgyalják, de a nevezet magában foglalja a páros elektronú vegyülő oxigénelemeket is. A vegyülő oxigénelemek nevezetet is e kettős jelentésben értelmezzük.

A vegyülő oxigénelemek az oxigén-anyagcseréből származnak, leginkább melléktermékeként szuperoxid formájában. A többi a szuperoxidból keletkezik. Pl. ∙O₂^- és H₂O₂ keletkezhet a xantin-oxidáz, az aminosav-oxidázok stb által sarkallt folyamatokban. Az oxigénmolekula vízzé alakulásához 4 elektronszállítóval továbbított elektron szükséges. Ez többlépcsős folyamat. (→befejező elektronleadás) Az oxigén elektronfelvltele azonban nem mindig megy végbe tökéletesen: az oxigén részlegesen vesz fel elektront, a hiány megszüntetésére azonnal vegyül a környezetében lévő molekulával. Előfordul az is, hogy pl. az energiatermecsi légzési láncből szabadul el elektron a sejtplazmába, ahol oxigénnel egyesül. Mindkét esetben vegyülő oxigénelemek (szabadgyökök) keletkeznek. A vegyülő oxigénelemek tehát enzimfolyamatokkal és azok nélkül is keletkezhetnek.

A vegyülő oxigénelemek a sejtekben alacsony szinten vannak jelen. Az egyensúlyt az energiatermecsben, a sejtplazmában és a sejten kívül is megtalálható szuperoxid-diszmutáz teremti meg elektron leadás-felvétel folyamatban (superoxide dismutase-catalyzed reaction); az energiatermecsi folyamathoz hasonlóan a feleslegben képződő szuperoxid-aniont oxigénné és peroxiddá alakítja: 2 O₂^- + 2 H⁺ → O₂ + H₂O₂. A hidrogénperoxidokat a katalázok kétlépéses folyamattal alakítják vízzé és oxigénmolekulává (2 H₂O₂ → 2 H₂O + O₂).

A vegyülő oxigénelemeknek szerepük van többféle jelzésfolyamatban, pl. a sejtvégzet, a génkifejeződés irányításában, de jelvivő molekulák is lehetnek.

Túlzott felszaporodásuk a sejtekben, pl. sejtártmányban, energiatermecsi zavarokban, súlyos károsodást, betegségeket okoz. Serkenthetik vagy gátolhatják a rákképződést, függően a sejtbeli helyüktől és mennyiségüktől. (→szabadgyökök)

X chromosome dampening →X-kromoszómai génátírás-mérséklés